Az Európai Bizottság (EB) lépéseket tesz annak érdekében, hogy ez Európai Unióban (EU) ne kerülhessen sor az Egyesült Államokban minap kirobbant Abramoff-botrányhoz hasonlóra – derült ki Siim Kallas bizottsági alelnök nyilatkozatából. A csalás elleni küzdelemért felelős politikus elismerte, hogy a közvélemény nagy része negatívan vélekedik az EU pénzügyeinek vitelével kapcsolatban, sokan ugyanis azt feltételezik, hogy láthatatlan szereplők befolyásolják a döntéshozatalt Brüsszelben.
A leghíresebb washingtoni lobbista, Jack Abramoff négy hete ismerte el, hogy tevékenységének sikere érdekében lefizetett washingtoni politikusokat és döntéshozókat (NAPI Gazdaság 2006. január 30., 3. oldal). Az üzletember másfél évig tartó nyomozás után bukott le tavaly, az FBI pedig most már azt vizsgálja, hogy felmerül-e a befolyással való visszaélés bűntette Abramoff ügyfelei, azaz a vezető amerikai politikusok esetében. Tom DeLay, a kongresszus republikánus frakcióvezetője már lemondásra kényszerült az ügy miatt.
Kallas elmondta, hogy a brüsszeli bizottság mellett a pénzügyi visszaélések ellen küzdő OLAF tevékenységének nagy része a közbeszerzésekhez, illetve a külföldi segélyezéshez kapcsolódik, de például a közösségi költségvetés legnagyobb kiadási tételét jelentő közös agrárpolitika területén kevés az ellenőrzés. A biztos kritizálta azt is, hogy bizonyos európai parlamenti képviselők többször ipari csoportok érdekeinek megfelelően szavaznak.
Amennyiben valósággá válnak a brüsszeli tervek, úgy minden tagállamnak nyilvánosságra kellene hoznia a közös agrárpolitika támogatottjainak nevét, egy minden európai uniós intézményre érvényes magatartási kódexet fogadnának el, és elkészítenék a lobbisták neveit, illetve a képviselt szervezeteket tartalmazó listát is. Szakértők szerint mindemellett nincs esély egy Abramoff-típusú botrány kirobbanására az EU-ban, ugyanis Brüsszelben jóval kisebb összegekről döntenek, mint Washingtonban. A törvényes keretek közt működő amerikai lobbisták 2004-ben 2,4 milliárd dollárt költöttek érdekérvényesítésre, míg becslések szerint európai szinten legfeljebb 60-70 millió dollárról lehet szó. Egyesek arra hívták fel a figyelmet, hogy a 2004-es bővítés valamelyest rontotta az uniós lobbikultúrát, az új tagországok képviselői ugyanis ma is a kommunizmus alatt elsajátított érdekérvényesítési technikákkal próbálkoznak Brüsszelben.
Kolozsi Pál