Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mag-Európa nem új ötlet, jóllehet ebben a formájában és ennyire konkrétan még nem merült fel. Legutóbb Franciaország „szondázott” meg néhány nagy tagállamot, de Lengyelország – az új tagok közül az egyetlen fölkért – negatívan válaszolt. Az euróövezet Verhofstadt számára logikus terep a szorosabb integrációra, mert úgy látja, hogy a 25 tagállammal a jelenlegi struktúrában nehéz eredményesen működni.
„A tizenkettek nem à la carte, hanem szerves formában működnének együtt”, ami egyszersmind távolságtartás az úgynevezett megerősített együttműködéstől, amely már ma is lehetséges jogilag. Ám a lényege éppen az, hogy esetleges, alkalmi összefogás helyett a mag-Európában részt vevők minden területre érvényes struktúrát alakítanak ki.
Verhofstadt a belga parlamentben tartott vita során érvelt, hogy az alkotmány körüli válság a nagyobb tagországokat a kormányközi beavatkozás kézi vezérlésére csábíthatja a közösségi politikák rovására. Ez kikapcsolná a tagállamok egyenlőségére vonatkozó alapelvet. Ebben a helyzetben Belgium és az összes kisebb ország a rövidebbet húzza. Elutasítja a liberális miniszterelnök az alkotmány bizonyos elemeinek átmentését is – hasonló okból. Nagy a veszély ugyanis arra, hogy az „EU olajozott működése érdekében” az alkotmánynak azokat a részeit ítélik túlélésre érdemesnek, amelyek a tagállamok szerepét erősítik – például az elnökség rotáló rendszerének a reformja –, miközben az Európai Parlament és az Európai Bizottság üres kézzel távozna.
A miniszterelnök lesöpörte az egyébként meglehetősen csendes ellenzéki felvetéseket, például azt az érvet, hogy éppen a két EU-alapító tag elutasító referenduma után nehezen volna eladható a szorosabb integráció gondolata. A kormányfő válasza erre az, hogy a multipoláris világban, Kína, India, Oroszország, Brazília és Japán növekvő hatalmi igényei mellett nem hiányozhat az erős európai válasz. Ezért kell a mag-Európának előbbre lépnie, ami azzal a természetes következménnyel is jár, hogy minimumküszöböket állapítanak meg, például a szociálpolitika terén, ami a közvéleményt is megnyugtatja: az egymás közti verseny nem megy jólétük rovására. Verhofstadt az unió vezetőinek holnapi, a London melletti Hampton Courtban összeülő informális csúcsán tálalja majd elképzeléseit. Hírek szerint a kulisszák mögötti „diszkrét” tapogatózása kapcsán a válaszok korántsem voltak elutasítóak. Más kérdés, mit szól a szorosabb integrációt mindig is gyanakvással kezelő házigazda, Tony Blair brit kormányfő, akinek országa természetesen kimaradna a magból, mert még csak napirenden sincs az euró bevezetése.
