Több dán szakszervezet panaszt tett a koppenhágai lengyel nagykövetség ellen, mivel szerintük a képviselet a dán munkaerőpiacon kialakult szokások figyelmen kívül hagyására ösztönzi a lengyel munkavállalókat. A tiltakozást az váltotta ki, hogy a nagykövetség honlapja a Dániában munkát vállaló lengyelek figyelmét arra hívja fel, hogy bár a bérekre és a munkavégzés feltételeire vonatkozó helyi egyezményekkel számolniuk kell, de ezek rájuk nem kötelező érvényűek. Ez azt jelenti, hogy a lengyel vendégmunkások akár a dán minimálbérnél kevesebbért is alkalmazhatók, ami a keleti munkaerőt lényegesen kelendőbbé teszi a helyinél.
A Júniusi Mozgalom nevű dán euroszkeptikus párt azonnal felsorakozott a szakszervezetek mögé „a dán munkaerőmodell szellemének” védelmében. A párt furcsának találta, hogy a szóban forgó weblap a szakszervezetek tiltakozása után elérhetetlenné vált. A nagykövetség szóvivője válaszul közölte: a lapot jelenleg frissítik, de a munkavállalásra vonatkozó ajánlásokon, amelyeket a dán foglalkoztatási minisztérium tájékoztatása alapján állítottak össze, nem változtatnak.
Hasonló viták zajlanak Svédországban is, ahol ugyancsak különösen nagy az évente megújított, a bérek szinten tartását biztosító kollektív szerződések jelentősége. A svéd építőipari dolgozók szakszervezete azonban nem a külföldieket hibáztatja, álláspontja szerint a bérek lefaragásáért a felelőtlen hazai munkaadók okolhatók, akik a külföldi munkavállalók toborzásával letörik a béreket és korlátozzák a munkavállalók jogait. Nem egész egy éve azonban éppen a szakszervezetek blokádja tette tönkre a lett Laval építőipari céget, amely egy pályázat nyerteseként kapott megbízást egy svédországi iskola felépítésére. A vitára, amelyben az egyik fél a szolgáltatások szabad áramlására, a másik a munkaerőpiac stabilitására hivatkozik, egy egységes uniós szabályozás tehetne pontot.
Csaba Ferenc