Az európai üzleti élet vezetőinek jövedelme legalább ötszöröse a kormányfők fizetésének, a politikai csúcsposztok (miniszterek, államtitkárok) betöltői pedig a 10–25 százalékát keresik annak, amennyit a privát szféra menedzserei visznek haza. A kutatás során összehasonlíthatóvá tették a jövedelmeket, vagyis az országok mérete, politikai befolyása, politikai struktúrája alapján súlyozták a posztokat. Ugyanakkor kellő információ híján (a megkérdezettek nem voltak túl közlékenyek) nem vették figyelembe a különböző egyéb hozzájárulásokat, mint a nyugdíj-kiegészítést vagy a természetbeni juttatásokat. A felmérés három kategóriára terjedt ki: kormányfőkre, politikai csúcsposztok betöltőire és a magasabb köztisztviselői rétegre.
A kormányfők közül (bruttó) a német kancellár zsebeli be a legtöbbet (évi 272 ezer euró), őt követi a brit kormányfő (261 ezer) és francia kollégája (240 ezer). Szemben velük a politikai csúcsposztoknál már inkább érvényesül a privát szférával való verseny, bár az ottani viszonyokat csupán a magasabb köztisztviselői posztok esetében veszik tekintetbe. Az ő fizetésük általában 50–70 százalékkal marad a privát szférában elérhető alatt, és országonként nagyok az eltérések. A köztisztviselői vezető réteget Nagy-Britanniában versenyeztetik a leginkább a menedzseri juttatásokkal. A fizetésük alacsonyabb Franciaországban és különösen Németországban, ahol 80 százalékkal keresnek kevesebbet. A politikusi csúcsposztokon teljesen ismeretlen fogalom a teljesítmény szerinti bérezés, csak a köztisztviselők esetében figyelhető meg egy-két országban (főként Nagy-Britanniában) a teljesítményhez kötött prémium, de ennek összege a privát szektorral összehasonlítva elenyésző.
Gordon Tamás