Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az új tagországok mindegyike többet kapott vissza a közös költségvetésből, mint hozzájárulása: a 10 tagállam összesen 3,2 milliárd eurót fizetett be és csaknem hat milliárdot tett ki a visszajuttatás. Ugyanakkor a tagság összes anyagi előnyének megvonása reálisabb képet tükröz majd, ha az első két-három év tapasztalatait vetik egybe, hiszen az uniós támogatási, könyvelési szabályok általában utólagos kifizetést írnak elő. Így az első évben a fölzárkóztatás strukturális és kohéziós alapjaiból csak 1,3 milliárd ment az újakhoz, jóllehet az előirányzat ennek többszöröse. Magyarország a strukturális alapból 124,5 milliót használt fel, a kohéziós alapból pedig 36,1 millió eurót. Nehéz országokra lebontani a közösségi programokban való részvételből jutó előnyöket, hiszen például a sokmilliárdos tudományos-kutatási büdzsében több ország közös projektjét támogatják.
A tizek GDP-növekedési rátája 5 százalék volt, szemben az előző év 3,7 százalékával. Az idei előrejelzés is a régi tagokénak több mint a duplájával számol, amikor 4 százalék fölötti ütemet jósol. Tavaly Lettország (8,5) vezette a sort, Litvánia (6,7), Észtország (6,2), Szlovákia (5,5) és Lengyelország (5,3) előtt – szemben a teljes EU 2,4 százalékos átlagával. Málta kivételével idén és jövőre is messze meghaladja az új tagok növekedésének üteme az EU-átlagot.
Nem váltak valóra azok a félelmek sem, hogy a mezőgazdasági kifizető rendszerek működésképtelenné válnak, bár mindenütt voltak kisebb-nagyobb zökkenések. Az adminisztratív kapacitás, az intézményépítés nehézségei viszont a korábbi bővítéseknél is megfigyelhetőek voltak. Alapjában véve mégis csak sikeresnek tekinthető a megzőgazdasági terület – hangzik a brüsszeli vélemény –, amit alátámaszt, hogy Lengyelországban például 1,4 millió gazda nyújtott be elfogadott és kifizetésre került kérelmet jövedelemtámogatásra. Az Európai Bizottság agrár-főigazgatóságának szakemberei szerint a tíz tagállam gazdáinak jövedelme átlagosan 50 százalékkal emelkedett a bővítés első évében.
Az utasforgalom mindkét irányban megugrott. Ljubljanába például csaknem negyed annyival több turista látogatott, mint az előző évben; hasonlóan jó évet zártak a budapesti szállodák. Ugyanakkor jelentősen több fiatal és diák utazott az EU régi tagállamaiba, iratkozott be ottani nyelvtanfolyamra vagy folytatott más tanulmányt. Közvélemény-kutatások tanulsága szerint a tíz ország közvéleménye is pozitívabban ítéli meg a tagságot, mint egy esztendővel ezelőtt, ezt tükrözi beilleszkedésük az uniós intézményekbe, ami szintén olajozottan történt, sehol nem volt panasz „másodosztályú” kezelésükről.
Megugrott a működőtőke beáramlása is: az előző évi hétmilliárd eurónak csaknem a duplája, 13,8 milliárd érkezett a tizekhez. Ausztria a legfontosabb tőkeexportőr Szlovéniában (továbbá a tagjelölt Romániában és Bulgáriában is) és harmadik Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban. Becslések szerint a következő évtizedben a bővítés következményeként a 15 tagállamban 0,7 százalékkal bővül a GDP.
Nem következett be, amitől tartottak, a munkavállalók tömeges elvándorlása – sem azokba az országokba, amelyek lényegében teljesen megnyitották munkaerőpiacukat az újak előtt, mint Nagy-Britannia, Írország és Svédország, sem ott, ahol részleges volt a nyitás és kvótákat léptettek hatályba. Továbbá – hangsúlyozza Brüsszel – nem kezdeményezte egyetlen tagállam sem a csatlakozási szerződés védzáradékát, amely felhatalmazza az Európai Bizottságot, hogy piaci zavarok vagy a közösségi joganyag súlyos megsértése esetén felfüggesztési eljárást indítson az újak valamelyike ellen. Sehol sem volt megrázkódtató élelmiszer-biztonsági probléma, és olcsó, silány minőségű termékek sem lepték el a 15-ök piacát. Vagyis – emlékeztet a bizottság – megismétlődött az ibér országok 1986-os csatlakozásának tapasztalata, amikor szintén alaptalannak bizonyultak a félelmek, és indokolatlan túlbiztosításnak a védzáradékok.
