Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem igazolódtak be az aggodalmak: a tavalyi bővítés sem az újonnan csatlakozottaknak, sem a régieknek nem okozott megrázkódtatást, sehol sem fordult elő (a csatlakozással összefüggésben) költségvetési destabilizáció és a belső piac működése is normális. Brüsszelben pozitívumként értékelik, hogy egyetlen tagország sem kezdeményezte a csatlakozási szerződés védzáradékának „beélesítését”, amely zavarok esetén lehetővé teszi az Európai Bizottság számára a joganyag alkalmazásának felfüggesztését, vagyis az új tagállam nem élhetne teljes jogával egy adott területen.
Mindazonáltal a jövőre nézve, a bővítés közvélemény általi „megemésztése” szempontjából utólag sokan vitatják a big bang (a tíz ország egyidejű felvételének) helyességét. Az EU alkotmányáról kiírt francia referendumot a bővítésről szóló utólagos népszavazásnak tartják, az elutasítók táborát egyértelműen befolyásolja az új tagok jelentette konkurencia, a munkahelyek megszűnésének veszélye. Ez utóbbit egyébként Brüsszelben a kommunikációs politika teljes csődjének tartják. Az EU egy évvel ezelőtti bővítésével a népesség ugyan csak 20 százalékkal növekedett, ám a tagországok létszáma kétharmadával ugrott meg és ez jelentősen befolyásolja a döntéshozatal mechanizmusát.
Szabó Sándor, a tagállamok tanácsának osztályvezetője szerint végül is az EU működik, elvégre a döntések megszületnek, de 25 ország esetén sokkal nagyobb kompromisszumkészségre van szükség mint eddig. Szabó cáfolja, hogy a döntések a bővítést követően inkább informális körben születnének. A bővítés első esztendeje talán még a vártnál is olajozottabban zajlott – véli Pierre Mirelle, a bizottság egykori főtárgyalója. Mindössze egy versenypolitikai szabálysértési eljárás indult Varsó ellen, vagyis összességében kellemesen csalódtak. Magyarország megítélése kedvező, tartja magát a csatlakozási szerződés kötelezettségeihez, teljesíti a vállalatoknak nyújtott adókedvezményekre vonatkozó megállapodásokat, nincsenek illegális támogatások. A mezőgazdaság esetében sincs jogi vagy versenyt érintő probléma, részben, mert a kormányzat már a támogatást megelőző években tudatosan, fokozatosan szabadította fel a kereskedelmet, így elmaradt a sokkszerű megrázkódtatás. Más kérdés a lemaradás az intézményépítésben, amit a kifizetések, a vidékfejlesztési támogatások menedzselése körüli bonyodalmak igazolnak vissza. Igaz, mutatnak rá brüsszeli szakértők, ez a korábbi bővítések esetében is probléma volt, másfél évig is eltartott, amíg az intézmények olajozottan működtek.
Általában szintén pozitív a tapasztalat a közösségi programokba való bekapcsolódást illetően. Ennek okaként az elhúzódó csatlakozási tárgyalásokat jelölik meg: 1998–2002 között már megnyíltak a programok, volt tehát idejük fölkészülni a belépőknek. Az új tagok aktívak, jól részesülnek a támogatási programokból (más kérdés a hazai kifizetések üteme – a szerk.), "rámozdultak" a pályázatokra, eredményesen használják a lehetőségeket, igaz - mondja Szabó - erre rá is kényszerülnek, mivel kisebb költségvetési mozgásterük van, viszont jól ismerik a lehetőségeket. Biztató, hogy – legalábbis a brüsszeli tervek szerint – 2007-től több forrás áll majd rendelkezésre a kultúra, oktatás-, ifjúság- és egészségügy területén.
