Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Parlament (EP) ideiglenes bizottságának költségvetési jelentése megértőbb a takarékosabb EU büdzsét követelőkkel szemben és lefelé korrigálja a brüsszeli bizottság sarokszámait. Az új tagok számára ugyanakkor némi vigaszul szolgálhat, hogy a felzárkóztatás kohéziós politikáját szintén kiemelten kezeli. Az ideiglenes bizottság élén Josep Borrell, az EP elnöke áll. A most elkészült javaslatokról egyelőre folyik a vita, az EP egy hónap múlva szavaz róluk. A bizottság jelentését készítő konzervatív német néppárti Reimer Böge a kötelezett vállalások terén az EU bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,24 százaléka helyett 1,20 százalékot, a tényleges kifizetések tekintetében a GNI 1,14 százaléka helyett 1,10 százalékot javasol. Ez is messze meghaladja azonban a hat nettó befizető ország által ajánlott 1,00 százalékot, amit a harcias nyilatkozatok ellenére senki sem vesz komolyan. Tekintettel a két szélsőség közötti távolságra, nyilvánvalóan Böge áll közelebb a majdani kompromisszumhoz.
A tagállamok tavaly decemberben kinyilvánították szándékukat, hogy az idén júniusra politikai egyezségre jutnak, de brüsszeli megfigyelők szkeptikusak a határidő tarthatóságát illetően. Maga Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az EU soros elnöke nem kíván június előtt konkrét javaslattal élni. – Mielőtt kinyitnám a számat, már vissza is utasítanák – mondta a napokban. Ő is úgy látja, hogy 1 százaléknál magasabb lesz a büdzsé, de hogy melyik szélső értékhez lesz közelebb, arról nem akart beszélni. Az új tagállamok szempontjából fontos, hogy Böge elfogadásra váró jelentése is osztja az Európai Bizottság javaslatát, miszerint a büdzsé 0,41 százalékát fordítsák a regionális politika finanszírozására. Az újak a támogatásokból GDP-jük 4 százalékára számíthatnak.
A jelentés alaposan fölforgatja a bizottsági prioritásokat: csökkentené a versenyképesség növelésére fordítható tételt, viszont növelné a biztonság és igazságügy költségvetését, és „az EU – mint globális partner” jegyében zajló közösségi politikákra fordítható pénzeket is, emelve a vésztartalék – pl. nemzetközi segélyprogram – összegét. Ugyancsak növelni akarja a transzeurópai hálózatok (TEN) kiemelt 30 nagyberuházásának a támogatását. Miközben egyetért a közös agrárpolitika reformjával, kevesli a konkrétan a vidékfejlesztésre fordítható összegre vonatkozó brüsszeli javaslatot, ezért a szükséges minimumot az EU GNI 0,05 százalékában állapítja meg. Szerinte Bulgária és Románia csatlakozása után az agrárbüdzsé extra terhét az agrárköltségvetés befagyasztásáról szóló 2002-es megállapodás keretén belül kell finanszírozni.
A jelentés aggódik a különböző uniós ügynökségek, hivatalok elburjánzása miatt. Egyrészt mert nőnek a kiadások, másrészt mert az EU elveszíti ezek ellenőrzésének lehetőségét, és félő, hogy a hivatalnak otthont adó tagállam túlságos befolyással van tevékenységére. Böge úgy véli, hogy a hosszú távú költségvetési irányelveknek a hét évet átfogó keretéről át kellene térni öt évre, és ennek követnie kellene a parlament és a bizottság öt évre szóló mandátumát. Ennek szinkronba hozásához indítványozza, hogy a jelenlegi irányelvek csak 2010-ig legyenek érvényesek.
