Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Neelie Kroes, az Európai Bizottság versenypolitikáért felelős tagja alaposan átszabná az állami támogatások feltételrendszerét. Leginkább húsba vágó javaslata szerint a jövőben a tehetősebb tagállamok elmaradottabb vagy átmeneti nehézséggel küszködő régióiban befektetők nem részesülhetnének állami segélyben. A háromlépcsős reform szerint az első szakaszban, 2005–2006-ban az állami segély elbírálásában inkább gazdasági szempontok érvényesülnének, több hangsúlyt kapna az innováció, kutatás-fejlesztés, szakképzés, foglalkoztatás és a kockázati tőke. Enyhítenék a kis- és középvállalkozások adminisztrációs terheit: könnyebben juthatnának állami támogatáshoz, sőt, csak a 150 ezer eurót meghaladó nemzeti támogatásról kell Brüsszelt értesíteni. A bizottság szigorúbban ítélné meg a közszolgáltatók állami segélyét, különösen a közlekedés és az energiaszolgáltatás számíthatna mostohább elbírálásra. A reform második szakaszában, 2007–2008-ban kerül sor a környezetvédelem állami támogatásának felülvizsgálatára, és ekkortól szigorúbb feltételekkel juthatna költségvetési támogatáshoz a filmes, rádiós szakma. A harmadik lépcső a reform felülvizsgálata, kiértékelése és az esetleges korrekció szakasza.
A jómódú országok brüsszeli forrástól való megfosztása viszont az új tagok számára kedvező hír. Nemcsak azért, mert ily módon több juthat a számukra, hanem mert az ő versenyképességük növekszik attól, hogy az unió nem nyúl a régiek hóna alá. „Kevesebb és jobb állami segélyről beszélek” – nyilatkozta Kroes a Financial Timesnak. A jövőben a nagy, reformra képtelen cégek is üres kézzel távoznának – amivel megint csak kellemetlen pillanatokat szerez magának az egykori sikeres holland üzletasszony. Hiszen ha keresztülviszi akaratát, akkor már aligha kerülhetne sor olyan hatalmas cégek szubvenciójára, mint a francia Alstom vagy az angol British Energy – mindkettő milliárdos nagyságrendű állami támogatásban részesült tavaly. Érvelése szerint lehet, hogy sikerül megmenteni munkahelyeket, de ez akkor is csak átmeneti megoldást kínál, a strukturális átalakítás szükségén nem változtat. Egyébként az Európai Unió országaiban a 2002-es statisztika szerint 49 milliárd euróra rúgott az állami támogatások összege.
Kroes interjújában vitába szállt kollégájával, az iparpolitikáért felelős Günter Verheugennel is, aki korábban a Le Monde-nak úgy nyilatkozott, hogy lazítana a vállalati fúziók szigorú szabályain. Kroes szerint viszont nincs szükség óriás multik kialakítására, nem igaz, hogy azok jobban megállják helyüket a nemzetközi versenyben. Szavai hatásköri vitát is keltettek: bár a versenypolitika kétségkívül az ő területe, Verheugen viszont az EU versenyképességét fokozó uniós politikákat koordináló alelnök is. Szigorú értelemben azonban mégiscsak Kroes hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az állami segély mikor tekinthető „piaczavarónak”. Amint egy brüsszeli megfigyelő fogalmazott, Verheugennek a jelek szerint „elfelejtették” megmondani, hogy Schröder kancellár gazdasági szuperbiztosi tárca felállítását célzó szándéka megtört Barroso elnök ellenállásán.
