Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Amíg az EU-tagállamok bel- és igazságügyi miniszterei végtelen vitákat folytatnak arról, hogy milyen feltételek mellett adjanak ki vagy tagadjanak meg beutazási vízumot, a brüsszeli bizottság átmeneti megoldást talált a harmonizációra. Az úgynevezett „vízuminformációs rendszer” (angol rövidítése VIS) gondoskodik arról, hogy a schengeni egyezmény országainak bármelyike által elutasított kérelmező hiába folyamodik másutt beutazási engedélyhez, az azonosítási rendszerből kiderül, hogy egyszer már fennakadt a rostán. Ma ugyanis az a helyzet, hogy ha egy szerb kérelmező Hollandia belgrádi konzulátusán vízumot kér és azt bármely okból megtagadják, akkor nyugodtan átsétál a közelben lévő francia konzulátushoz és ott újra szerencsét próbál, nemegyszer sikerrel.
A VIS azonosítási rendszer a biometrikus adatokra épül. A kötelező digitális fénykép és az ujjlenyomat a vízumkérelemkor automatikusan a schengeni országok nemzeti adatbankjában landol, amihez a konzulátusoknak szabad hozzáférésük lesz. A rendszer nemcsak a párhuzamos vízumkérést szünteti meg, hanem egyúttal megkönnyíti a beutazó azonosítását is, leleplezve az esetleges visszaélést. A schengeni határállomásról ugyanis szkenner továbbítja ujjlenyomatát, és így esélytelen a hamis útlevéllel próbálkozó.
A várhatóan 2007-től működő övezetnek Nagy-Britannia és Írország nem tagja, az új uniós tagok pedig reményeik szerint erre az időre teljesítik a schengeni feltételeket. A rendszer telepítése hatalmas műszaki kihívás, hiszen a világ csaknem összes országában csatlakoztatni kell az EU-konzulátusokat a hálózathoz. Brüsszeli becslések szerint 2007-ben mintegy 20 millió vízumkérelemmel kell számolni. A VIS költségét áthárítják a kérelmezőre, akinek 2-3 euróval kell majd többet fizetnie. Az Európai Bizottság fölmelegíti azt a korábbi javaslatát, hogy a tagállamok közösen működtethessenek képviseleteket – ritkán ugyan, de erre már ma is van példa, amelyben különösen a Benelux államok járnak elöl. Ha ez intézményessé válik, akkor a tagállamok jelentős összegeket takaríthatnak meg a konzulátus épületén és személyzetén, s lehetővé válik, hogy távolabbi, nagyobb országokban még több EU-képviseletet nyithassanak. Mindazonáltal a VIS csupán egy lépés a bevándorláspolitika teljes harmonizációjának útján: a cél ugyanis az, hogy az évente több százezer menedékkérelmet azonos szempontok alapján bírálják el, megakadályozva, hogy a menekültek a számukra ma még legtöbb esélyt kínáló országban próbálkozzanak.
