Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A Coreper munkarendje szigorú napirend szerint folyik, de a rögtönzés sem ismeretlen. Mennyire kezelhető ez?
– Sok múlik az elnökség munkastílusán: milyen feszesen szervezi az üléseket, a napirend ütemezését, hogyan ad szót, hogy csoportosít. A holland elnökség, különösen az elején, kicsit laza volt, de most, a vége felé nagyon fölgyorsultak az események, a decemberi napirend igen megterhelő. Improvizálni kell szinte minden alkalommal, hiszen otthonról ugyan pontos mandátumokat kapunk, de a felszólalásokban mindent nem lehet elmondani, akkor a 25 ország egyszerűen működésképtelen lenne. Rövidebben, kifejezetten a magyar érdekre és a legfontosabb mondanivalóra összpontosítva kell beszélni, ha lehet, másokhoz csatlakozva. Sok minden az ülés alatt dől el, arról nem beszélve, hogy sokszor még menet közben is kapunk feladatokat.
– Huszonöt tagországnál van még mód az informalitásra?
– Ez engem is izgatott, és érdeklődtem régebbi kollégáktól. Van a régi tagállamok egyes képviselőiben nosztalgia aziránt, hogy szűk körben meg tudtak dolgokat beszélni, de mindenki azt mondja, hogy meglepően jó és rugalmas az együttműködés ebben a körben is. Sokan hozzáteszik: lehet, hogy ez már a működőképesség határa, tehát innen már más módszerekkel kellene dolgozni. Van mód az informalitásra, főleg a zárt Coreper-üléseken, ahol látom a kollégám szemét. A rendes Coreper-ülésen, ahol sokan vagyunk, szakemberekkel körülvéve, ott az asztal túlsó végén már nem igazán látja az ember az arcot és elvész a szemkontaktus meg a gesztusok jelentősége. Márpedig az emberi érintkezésben ezek fontosak.
– Mikor kerül sor zárt ülésre?
– Rendszerint az elnökség által kényesnek ítélt kérdésekben, amelyek gyakran egyáltalán nem politikai súlyúak, hanem szakmai kérdések, amelyekről nem akarják, hogy kiszivárogjanak. Itt szabadabban folyik a vita és egy kicsit szélesebb a nagyköveti mandátum. Zárt ülésen történt a 2007 utáni elnökségek sorrendjének megállapítása, ami majd hármas elnökségi csoportokban zajlik. Ebből elvileg lehetne presztízscsata a nagy és kis, a régi és az új országok között, de ezt a holland elnökség úgynevezett gyóntatásos módszerrel végezte, megtartva magának az információkat, és két héten belül döntésre is jutottunk. Mellesleg úgy, hogy Magyarország kiváló időpontban, távlatban kapott elnökségi lehetőséget.
– Vannak-e alkalmi szövetségek, és lehet-e ebben a tekintetben az újak és régiek megkülönböztetéséről beszélni?
– Bizonyos kérdésekben jól körülhatárolható csoportok vannak, és azonnal tudja az ember, hogy ha egy brit felszólal egy atlanti szempontból érzékeny kérdésben, akkor várható, hogy rövidesen a holland és a dán kolléga is föl fog szólalni, és megtámogatja. Ha ilyen van az új tagállamoknál, az általában a kohéziós, pénzügyi kérdéseknél tapasztalható. Most vitatjuk az új költségvetést, ebben volt visegrádi együttműködés. Ez a visegrádi kormányfők közös nyilatkozatára támaszkodott, volt szervezeti háttere, joggal lépett fel nevükben az egyébként az ülést szervező Varsó nagykövete. Ehhez még csatlakozott néhány új tagállam, bár nem az összes. Egyébként esélyesebb, ha úgy válogatunk a magyar ügyhöz szövetségest, hogy legyen benne régi, nagy, és új is.
– A közelmúltban az SZDSZ európai parlamenti képviselője, Szent-Iványi István bírálta a magyar külpolitikát, mert szerinte nem elég markáns. Osztja ezt a kritikát?
– Nem osztom. Ő konkrétan Ukrajnát említette, hogy lehettünk volna aktívabbak. Azonban a magyar külpolitika most már azonos az Európai Unió külpolitikájával. Aktívan részt vettünk abban a döntéshozatalban, ami Javier Solana főmegbízott fellépéséhez vezetett, és az EU másban is intenzív és nagyon markáns szerepet tudott vállalni az ukrán ügyekben.
– Egy másik bírálat ellenzéki részről a román csatlakozási tárgyalásokra vonatkozott, a környezetvédelmi fejezet lezárására, amelyben Magyarországnak, tekintettel Verespatakra, különleges érdeke volt.
– A csatlakozási szerződés védzáradéka lehetőséget teremt a törvények átvételének ellenőrzésére; partnereink elismerték a magyar speciális érdekeket, és a magyar szakértők szerint kielégítő garanciákat kaptunk arra, hogy nyugodtan zárjuk le a fejezetet. Szerintem mérvadónak kell tekinteni a hazai környezetvédelmi tárca és szakemberek véleményét.
– Folyik a vita a 2007–2013-as időszak EU-költségvetési irányelveiről. Egyelőre áthidalhatatlannak tűnnek az ellentétek a nettó befizetők követeléséről, hogy a tagállami hozzájárulás ne legyen több, mint a bruttó nemzeti jövedelem 1 százaléka...
– Magukról a számokról a vita januárban indul el, most felvázolják az elveket, amelyek persze elég meghatározóak lesznek. A következő, a luxemburgi soros elnökségnek eltökélt szándéka, hogy júniusig politikai megállapodás szülessen az új költségvetésről. Luxemburg ismeri a problémát, érti az új tagállamok igényeit, nem tartozik mereven egyik tömbhöz sem, tehát kellően rugalmas ahhoz, hogy ezt végigvigye. Hangsúlyoznám, hogy mi egyikbe sem tartozunk, nem is szabad tartoznunk.
– Miért nem?
– Mert az érdekeink sokkal komplexebbek, s új tagállamként nekünk elsődleges érdekünk, hogy a felzárkózásunkat szolgáló kohéziós és egyéb politikák kellő finanszírozást kapjanak; számunkra másodlagos, hogy az hány százalékos költségvetésből születik.
– Jövőre több tagállamban is referendumot tartanak az EU alkotmányáról. Mi lesz, ha valahol leszavazzák? Folyik erről informális eszmecsere?
– Beszélgetünk erről, de anélkül, hogy bármiféle „B” terv kovácsolódna. Az egyeztetésekben egy kivétel van, az elnökségi sorrendről van egy elvi megállapodás, hogy a hármas csoportos elnökség megmarad, ha az alkotmány nem lépne hatályba. Erről már csak azért is dönteni kellett, mert az első csoportnak meg kell kezdenie a felkészülést.
– A magyar képviselet tavaly új székházat kapott. Bevált?
– Általában megfelel a hasonló tagállamokénak. Az épület formája, mérete is olyan, mint például tőszomszédságunkban a finn képviseleté. A képviselet szerkezete is követi a tanácsi formációkat, és bár hallatlan nagy a megterhelés, van annyi előnyünk, hogy fiatal, dinamikus, jól felkészült csapatunk van, nagyobb munkabírással, ez segít.
– Korábban hallottam olyan panaszt, hogy Brüsszel nem nagyon vonzó...
– Most nincs ilyen gond, sokan jönnének. A pályakezdők számára nagy ösztönzés, ha önállóan vihetnek egy szakterületet; jelentkezőben nincs hiány, státusban inkább.
