Az EU minapi brüsszeli csúcstalálkozója szentesítette a bel- és igazságügyi együttműködés úgynevezett hágai programját. Ami még pár éve elképzelhetetlennek számított, az mára valóság lett: a menekültügy-menedékkérelem és a vízumpolitika területén 2005 áprilisától eltörlik a tagországok vétójogát, és a döntések minősített többséggel születnek (kivételt képeznek ezalól a legális bevándorláspolitikát érintő munkavállalások). A 2010-ig érvényes akciócsomag eredményeként a következő öt esztendőre konkrét, időpontokhoz kötött menetrendszerű program kezdődik el.
1997-ben Amszterdamban már fölmerült annak szüksége, hogy a harmadik pillér bizonyos területein is felváltsák a kormányközi eljárásokat a közösségi politikákkal, föltételezve, hogy a kevésbé kényes ügyekben minősített többséggel döntsenek. Csakhogy a harmadik pillér, a bel- és igazságügy szinte minden aspektusa kényesnek számít, ahol a nemzeti hagyományok, a kulturális szokások vagy a társadalmi toleranciák eltérése alapvetően megakadályozta a vétójog föladását. Az Amszterdami Szerződés mindazonáltal már jelezte az áttérés szükségét. Ennek jegyében született meg a hágai program, amely első ízben harmonizálja a menedékjogot, 2010-től egyszer és mindenkorra véget vetve a „bevásárlókosaras menedékkérelemnek”. (Így nevezték el a gazdasági-politikai menekültek előzetes föltérképezését, amikor célországnak azt az államot jelölték ki, ahol esetük a legnagyobb eséllyel számíthatott kedvező elbírálásra.) A menekültügyi szempontok egységesítése ezt a jövőben eleve kizárja. Hasonlóan gyakorlati szempontok szülték a vízumengedélyek kiadási eljárását, megelőzve, hogy akinek a kérelmét valamelyik EU-országban visszautasítják, az másutt még eredménnyel próbálkozhasson. Ehhez kapcsolódik az illegális bevándorlók (vagy akiknek lejárt a tartózkodási engedélyük) kitoloncolási körülményeinek egységesítése is, pontosabban egy minimumkódex meghatározása. Ez körülírja a hazatoloncolás emberséges eljárását, az emberi méltóság megőrzését. A tagállamok stabilitása és kohéziója a bevándorlók (sikeres) integrációjának is függvénye, amely ugyancsak indokolja a közös politikákat. Ez az alapvető jogok (például a tanuláshoz való jog) szavatolásától a diszkrimináció elleni politikák megteremtéséig terjed.
Elvileg már jövőre föl kellene állnia a tagállamok külső határvédelmét koordináló határőrizeti ügynökségnek, amelyért két új tagállam, Magyarország és Lengyelország is hadba szállt. Jan-Peter Balkenende holland kormányfő, mint az EU soros elnöke jelezte, ha a decemberi csúcs nem ítéli oda a székhelyt, akkor az ideiglenesen Brüsszelben megkezdi működését. Ugyancsak része a programnak a biometrikus útlevél bevezetése és a harmadik országból érkezők vízumengedélyében a biometrikus adatok rögzítése, legkésőbb 2007 végétől. Az ujjlenyomatot (és természetesen fényképet) tartalmazó útlevél fokozatosan váltja fel a jelenleg használatos úti okmányt. Ennek azonban csak harmadik országba történő utazásnál van jelentősége, mivel – legalábbis elvileg – az EU-n belül személyi igazolvánnyal lehet utazni. 2005-ben a brüsszeli bizottság részletes akciótervet dolgoz ki az elhatározottak megteremtésére és minden évben jelentést bocsát ki, amelyen pontos tükröt tart a tagállamok elé, hol tartanak a közösen kijelölt úton.
