Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az idei 3,3 százalék után az EU jövőre 4,2, 2005-ben pedig 4,8 százalékos gazdasági növekedést jósol Lengyelországnak, a termelékenység a következő két évben 3,7, illetve 3,2 százalékkal javul. A gyors fejlődést ily módon nem kíséri a munkanélküliség csökkenése, sőt, mint a Rzeczpospolita című lap megállapította, 2004-ben már 20,9 százalékos munkanélküliséggel kell számolni s ez 2005-ben is csak 20,3 százalékra mérséklődik. A munkahelyek tömeges megszűnése várható a mezőgazdaságban, a szénbányászatban és az acéliparban. A jövőre a GDP 5,9 százalékára emelkedő költségvetési hiány a következő évben 4,9 százalékra megy le, elsősorban az uniós strukturális támogatásnak köszönhetően. A szakértők szerint a fogyasztói árak az uniós tagsággal csak mérsékelten emelkednek, így az infláció az idei 0,7-ről jövőre 1,6 százalékra, 2005-ben pedig 2,4 százalékra nő.
A csatlakozó országokban sok szó esik arról, milyen jelentősen megnöveli belépésük az unió piacát, de jóval kevesebb arról, hogy bruttó hazai termékük alacsony volta miatt - az összesített GDP-jük a tizenötökének csupán 5 százaléka - a bővítés csak minimálisan járul hozzá a térség gazdasági helyzetének javításához. Lengyelországban, ahol már nagyon várják az uniós pénzeket, már nincsenek illúziók ezeket illetően. A tagság első három évében például 1,9 milliárd euróhoz juthatnak utak építésére és korszerűsítésére. Ezt nem csak azért lesz nehéz felhasználni, mert a saját hozzájárulást várhatóan csak külföldi hitelfelvétellel tudják előteremteni. Mint Boguslaw Liberadzki, a szejm infrastruktúrával foglalkozó bizottságának elnökhelyettese elmondta: gyakorlatilag nincs esély hozzájutni az uniós támogatáshoz az államigazgatás jelenlegi állapota mellett és a helyzetet tovább ronthatja, ha a minisztériumok és háttérintézményeik létszámának csökkentésével hajtják végre a tervezett takarékossági intézkedéseket. Egy szakértő szerint az elbocsátásokkal megspórolt milliókkal szemben milliárdokat fog veszíteni az állam, mert káderek hiányában elesik az uniós alapok nyújtotta forrásoktól. A megfelelő számú és hozzáértő tisztviselő hiánya már eddig is nagy veszteségeket okozott. A brüsszeli bizottság számos lengyel projektet visszadobott amiatt, mert rosszul vagy nyelvileg hibásan töltötték ki a nyomtatványokat, és hasonlóan fájdalmas vereségeket okozott, hogy a pénzhiány miatt nem a kellő alapossággal készítették elő az infrastrukturális programokat.
Míg a nagy állami beruházásokhoz valószínűleg nem lesz nehéz előteremteni a szükséges saját hozzájárulást, az elsősorban kis- és közepes vállalatok fejlesztésére szánt uniós pénzek felhasználásának ez a legproblematikusabb pontja. Az első három évben ezek összege elérheti az 1,3 milliárd eurót, azzal a feltétellel, hogy a lengyel magánvállalatoknak ehhez 1,2 milliárd eurót kell hozzátenniük. Ezen úgy próbál segíteni a kormány, hogy tárgyalásokat kezdett a lengyel bankszövetséggel az ilyen célú hitelfelvételek feltételeinek könnyítéséről.
