Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Parlament folyosói bábeli hangzavart visszhangoznak majd 2004. május 1-jétől, ahogy a tizenöt régi taghoz tíz új csatlakozik, amelyeknek ugyanúgy joguk lesz saját nyelvüket használni, mint a többieknek. A nemzetközi szervezetek történelmében páratlan feladatot jelent ez - mondta el a Reutersnak Patrick Twidle, akinek a feladata az Európai Parlament tolmács- és fordítói szolgálatának felkészítése a bővítésre. A használt nyelvek száma csaknem megkétszereződik. Csak akkor nem kell tíz, hanem csupán kilenc új nyelvvel számolni, ha Ciprust nem sikerül újraegyesíteni - ami valószínű -, mert ebben az esetben az ország görög fele lesz az új tag, és a görög az EU-ban már használt nyelvek közé tartozik. A végeredmény: 380 nyelvi kombináció lesz lehetséges, amit a szervezetnek kezelnie kell, hiszen az észt, a finn és a máltai képviselők ugyanolyan jogalkotók lesznek, mint a britek, a franciák vagy a németek, s ugyanúgy joguk lesz az anyanyelvük használatára. Még akkor is, ha például a máltaiak mindössze négyszázezren vannak, és túlnyomó többségük kitűnően beszél angolul.
Az Európai Parlament azért nem követte az ENSZ példáját, amely néhány nagy nyelvet választott ki munkanyelvnek, mert abból indult ki, hogy nem lehet magas képzettségtől és nyelvtehetségtől függővé tenni a parlamenti tagságot. Kezdetben a nyelv nem okozott problémát, hiszen az unió előfutárainak, a Szén- és Acélközösségnek és az Európai Gazdasági Közösségnek csak hat tagja volt, amelyek négy nyelvet használtak, vagyis a nyelvi kombinációk száma csupán 12 volt. A később csatlakozók közül Írország és Luxemburg elfogadta, hogy saját nyelvét, illetve nyelvjárását csak az írott törvényekben használja, az ülésteremben nem.
Az utolsó, 1995-ös bővítés óta az EU-nak 11 munkanyelve volt. Egy átlagos munkanapon a parlamentben 300-500 tolmácsra van szükség, akiknek legalább három nyelvről kell tudniuk anyanyelvükre fordítani. A finnek az első nem indoeurópai nyelv behozatalával alapvetően megváltoztatták a fordítói-tolmácsi munkát - kénytelenek voltak a szakzsargon szerint „retúr” dolgozni, vagyis nemcsak anyanyelvükre, hanem arról idegen nyelvekre is fordítani.
A bővüléssel induló új rendszerben egyrészt ezzel a retúr-módszerrel, másrészt közvetítő nyelvekkel fogják végezni munkájukat a tolmácsok. Ez azt jelenti, hogy a különböző nyelveken elhangzó beszédeket egy hidat képező nagy nyelvre - angolra, németre vagy franciára - fordítják le, és arról tolmácsolják a harmadik nyelvre. Az új nyelveket várhatóan csak így tudják majd „rákapcsolni” a meglévő tolmácshálózatra. A parlament 2002 novemberében megfigyelői státusban már fogadta a tagjelöltek és belépni szándékozók képviselőit, s már erre az alkalomra fel kellett építeni több tucat új szinkrontolmács-kabint és létrehozni a megfelelő műszaki hátteret. Ezen a tanácskozáson 23 nyelvből, köztük bolgárból, románból és törökből is jól vizsgázott a rendszer - és vele a fordítók.
