A három ország a készülő EU-s szabályoknál külön egyeztetéseket, koordinációkat tart és összehangolja álláspontját. Azt akarják elérni, hogy az üzleti, vállalati életet érintő minden egyes EU-rendelethez készüljön hatástanulmány. Ehhez hasonlóan a tagállamok illetékes miniszterei versenypolitikai ügyekben is ássanak a jelenlegi mérlegeléseknél mélyebbre, hogy eldönthessék, az Európai Bizottság döntése valóban megfelel-e iparuk érdekeinek.
A Spiegel szerint a hármak szinte hadüzenetet küldenek környezetvédő lobbiszervezeteknek is, amelyeket saját fegyverükkel hatástalanítanák. Amikor környezetvédők egy szigorúbb szabvány mellett érvelnek, akkor sohasem késlekednek mindezt látványos adatokkal alátámasztani, amelyek bizonyítanák, hogy mekkora kárt szenved a környezet. A hármak viszont azt akarják majd prezentálni, hogy mekkora gazdasági kárt, hány munkahely elvérzését okozná a változtatás. A gazdaságpolitikai együttműködés indoka, hogy míg együttes GDP-jük az EU 59 százalékát teszi ki, addig a miniszterek tanácsában szavazatuk súlya csupán 33 százalék.
A német hírmagazin úgy tudja, a bizalmas egyeztetésekről ősszel tájékoztatják Brüsszelt. A fogadtatás várhatólag vegyes lesz. Ami a hatástanulmányokat illeti, az Európai Bizottság hivatkozhat arra, hogy már ma is ez a gyakorlat. A versenypolitikában a bizottság aligha hátrálhat meg, hiszen az alapszerződésben biztosított joga, sőt kötelessége őrködni az EU-s joganyag felett. Amíg tehát az érvényes, addig a tagországoknak is bele kell törődniük a brüsszeli autoritásba, főként ami az állami támogatások engedélyezését illeti. Ez az egyik terület, ahol Berlin szinte állandó harcban áll Brüsszellel, jóllehet ha például egy francia autógyár állami támogatását minősíti a bizottság illegálisnak, akkor Németország sosem tiltakozik. Vagy a túlszabályozás brit kritikája aligha jelentheti annak testre szabott politikával való felváltását, azt a többi tagország soha nem fogadná el. Az új „szövetség” ezért is válhat tiszavirág-életűvé.
