Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A stabilitási paktum értelmében Brüsszel akkor indít eljárást, ha az euróövezet valamely tagállamában a költségvetési hiány három egymást követő évben is meghaladja a GDP 3 százalékát. Ettől akkor lehet eltérni, ha a szabály megsértése minimális és a szóban forgó tagország látványos és eredményes erőfeszítést tesz a deficit ledolgozására, továbbá a többi makrogazdasági mutatói rendben vannak, így például a belső adósság nem haladja meg a GDP 60 százalékát. (Ez a követelmény a legtöbb országban nem teljesül, de átmenetileg elég, ha az adósság aránya csökkenő tendenciát mutat.)
Mindazonáltal felmerül a kérdés, mi marad a stabilitási paktumból, ha az előírások nem változnak ugyan, de a bizottság mégsem lát okot szankció alkalmazására. A kisebb tagországok, amelyek eddig megfelelő erőfeszítésekkel és nem kis áldozatokkal kordában tartották költségvetésüket, ragaszkodnak ahhoz, hogy a feltételek mindenkire egyformán vonatkozzanak, így alighanem újabb éles viták várhatók a kérdésben. A bizottság egy másik tagja, a kereskedelempolitikáért felelős Pascal Lamy például pénteken Kínában úgy nyilatkozott, hogy a paktum megérett a korszerűsítésre, mert túlságosan leegyszerűsítő és nem elég rugalmas. Az egyetlen szépséghiba, hogy Lamy történetesen francia, vagyis honfitársa Jacques Chirac köztársasági elnöknek, aki a megállapodás felfüggesztéséért emelt szót.
