Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szaloniki csúcstalálkozó óta eltelt időben még késhegyig menő viták folytak arról, mely területek maradjanak meg nemzeti hatáskörben, azaz hol érvényesüljön továbbra is a tagországok vétójoga. Valéry Giscard d'Estaing-nek, a konvent elnökének sikerült az utolsó pillanatban felmerült problémát is megoldania. Berlin ugyanis - a német felsőházban többségben lévő ellenzéki pártok követelésére - ragaszkodott ahhoz, hogy a bevándorláspolitika nemzeti hatáskörben maradjon, azaz más tagállamok ne szólhassanak bele, hány menekültet köteles Németország befogadni. A végső szöveg így kimondja: minden országnak joga van eldöntenie, hogy munkapiacától függően milyen szélesre tárja ajtaját a bevándorlók előtt.
Párizs követelésére ugyancsak fennmarad a vétójog a kulturális és audiovizuális szolgáltatások terén, amennyiben „veszélybe kerülne az unió nyelvi és kulturális sokszínűsége”. Ez egyebek között biztosítja számukra a francia nyelvű filmek előnyben részesítését. Azt is elfogadták, hogy a jövőben csak az Európai Parlament beleegyezésével lehet kezdeményezni az alkotmány módosítását, amiről csak egy újabb konvent dönthet. Brüsszeli vélemények szerint mindazonáltal kérdéses, hogy az októberben kezdődő kormányközi konferencia a terveknek megfelelően tavaszra befejeződik-e. Az olasz elnökség viharos bemutatkozása ugyanis kétségessé teszi, sikerül-e megállapodni a konferencián, ehhez ugyanis az elnökségnek bírnia kell minden tagország bizalmát, ami pillanatnyilag korántsem áll fenn. A Berlusconi-ügy arról mindenesetre meggyőzte a soros elnökségi rendszer fenntartását szorgalmazó kisebb országokat, hogy van előnye az állandó elnök intézményének.
