Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A londoni üzleti lap kontinentális kiadásában szerdán közölt írásában Denis MacShane emlékeztet arra, hogy a reformokat előkészítő konventet munkája tavalyi kezdetekor az amerikai alkotmányt kidolgozó philadelphiai konventhez hasonlították. Szerinte azonban a testület vitáiról szóló egyes jelentések inkább olyan benyomást keltenek, mintha egy újabb versailles-i konferencián folynának csak a beavatottak számára érthető huzakodások.
A miniszter szerint az európai alkotmányozóknak szerényebbeknek, egyszersmind ambiciózusabbaknak kell lenniük, mint philadelphiai elődeiknek. Ellent kell állniuk annak a kísértésnek, hogy amerikai stílusú alkotmányt írjanak, mert "az EU továbbra is a nemzeti akaratok és a megosztott szuverenitás keveréke lesz".
Az alkotmánynak MacShane szerint olyan Európát kell eredményeznie, amely "nem nyújt napi két dollárnak megfelelő támogatást minden egyes szarvasmarhához az abszurd közös agrárpolitika révén". Dinamikusabbá is kellene tenni Európát. "Egyedül Franciaországban és Németországban hétmillió olyan munkavállaló él, akiket megfosztanak legfontosabb joguktól, a munkához való jogtól, mert a szakszervezetek, a munkaadók és az Európai Központi Bank bürokratái nem hajlandók támogatni a munkahelyteremtő politikákat" - írja.
Az Irak miatt keletkezett megosztottságok láttán arra is törekedni kell, hogy Európa világosabban, egyazon hangon, a demokrácia legfontosabb erőivel kialakított partnerség alapján szólaljon meg, kerülve egyúttal az új transzatlanti rivalizálás veszélyét.
MacShane szerint ezért a konvent munkájából hátralévő két hónapban kevesebb látnoki vitát kellene folytatni az intézményi felépítményről, és mind az ultraföderalistáknak, mind a nemzeti szuverenitás elszánt védelmezőinek vissza kellene fogniuk magukat. Az EU nem végtermék, hanem folyamat, ezért a konventnek olyan ajánlások megfogalmazására kellene összepontosítania figyelmét, amelyek nagy vonalakban elfogadhatónak bizonyulnak majd az európai kormányok számára.
Mindezek alapján a miniszter olyan "józan munkaprogram" kidolgozását várja a tanácskozó gyűléstől, amelynek alapján a 25 kormány a lehető legtöbb közös döntés meghozatalára lesz képes, miközben megőrzik azokat az eltéphetetlen szálakat is, amelyek az egyes népeket parlamentjükhöz és kormányukhoz kötik.
