A lakóházak energiamegtakarítási lehetőségeinek döntő része - több mint 80 százaléka - a családi házak esetében érhető el - állapítja meg a Negajoule 2020 kutatás. Az eddigi támogatáspolitika azonban döntően a panelépületekre koncentrált, annak ellenére, hogy a magyar családok mintegy kétharmada családi házakban él. A tanulmány szerint a potenciális energiamegtakarítás miatt családi házaknál jobb befektetés a nyílászárócsere és a szigetelés, mintha a háztartás a bankba tenné a pénzét. Egyszerűsített megtérülési idővel számolva az esetek nagy részében 5 év alatt megtérülő beruházásokról van szó - mondta lapunknak Fülöp Orsolya, a tanulmány szerzője. A fejlesztések teljesítik azon kritériumot is, hogy a megtakarított költségeknek nemcsak a beruházási összeget, de az "elmaradt kamathasznot" is meg kell haladniuk. A gazdaságosság szempontjait nehéz vizsgálni, az államnak ugyanis sikerült annyira eltorzítani az árképzést - különösen a földgáz esetében -, hogy szinte kikalkulálhatatlan, a jövőben milyen árakra lehet számítani - fogalmazott Fülöp. A túlkoros, elavult fűtési rendszerű lakóépületek energiafelhasználása teszi ki a teljes mennyiség egyharmadát - a hazai nagyerőművekkel megegyező energiát használnak fel -, mindeddig mégis elenyésző volt az épületfelújítások mértéke. A kutatásból kiderül, hogy a háztartások mindössze 25 százaléka szigetelte le épületét és cserélte le nyílászáróit, és csupán 16 százalékuk újította föl fűtési rendszerét. Igény lenne a korszerűsítésre: a felmérés szerint a háztartások 22 százalékában, 836 ezer lakásban terveznek korszerűsítést, nagy részük azonban nem képes finanszírozni nagyobb beruházásokat, akkor sem, ha azok gazdaságosak. A beruházásra kész tulajdonosok 18 százaléka hajlandó lenne banki hitelt is felvenni, havi 18 ezer forintos törlesztőrészlettel. Félmillió háztartás azonban csak állami támogatással vágna bele felújításba, átlagosan 55 százalékos, 878 ezer forintos dotációt igényelnének.
Fülöp tévhitnek nevezte azon közismert téziseket, amelyek a régi házak jól megépített, vastag vályogfalainak képességeiről szólnak. Az 50-100 évvel ezelőtt kisméretű tömör téglából épült téglaházak falvastagságát ugyanis statikai okok magyarázzák, egyébként ez a tégla gyenge energetikai teljesítményt nyújt: a mai szabvány 2,5-szeresének megfelelő hőt engednek át. A vályog, mint természetes és hagyományos építőanyag előállítása alacsony környezetterheléssel jár, magas a hőkapacitása, azaz sok hőt tud eltárolni, ezért például a jól megépített vályogházak nyáron valóban lassan melegszenek fel. Az 50-60 éve épült ilyen épületek falai azonban háromszor annyi hőt engednek át, mint amennyit a szabvány enged. Ezen épületek a G kategóriába tartoznak. A panelépületek rossz állapotával kapcsolatos általános vélemények között szintén több a városi legenda, mint a valóság - fogalmazott Fülöp. A panelek szerkezetébe ugyanis az építéskor egy szigetelőréteg került, ezzel az átlagosnál jobb a falszerkezet hőátbocsátási tényezője, alapállapotban is elérik az E-F kategóriát. Az épületek minőségéről szóló negatív vélemények oka részben a távfűtés, amely a legtöbb településen meglehetősen drága.
