Miközben a magyar közvélemény túlnyomó része a hazai (lakossági) villamosenergia-, földgáz- és távhőárakról szóló, menetrendszerűen fellángoló politikai pengeváltásokkal azonosítja az energiaszabályozás lényegét, valójában egy sokkal összetettebb, szerteágazóbb, finom részletekkel átszőtt kérdéskörről van szó. Tekintettel Magyarország közelgő EU-elnökségére is, érdemes felvillantani az európai energiaszabályozás legaktuálisabb fejleményeit.
Annak ellenére, hogy számos részletkérdés még tisztázásra vár, az Európai Unió tagállamai gőzerővel dolgoznak a több fontos energetikai jogszabályt magában foglaló ún. 3. energiacsomag előírásainak nemzeti jogszabályokba történő átültetésén. A villamosenergia- és földgázszektorokról szóló, 2011. március 3-tól hatályos új európai direktívák fontos eleme a különböző típusú tevékenységek szétválasztásának szigorítása (hazánkban a Magyar Villamos Művek tulajdonában lévő Mavir Zrt., valamint a Mol-érdekeltségű Földgázszállító Zrt. érintett a kérdésben), de a fő hangsúly a nemzeti energiapiacok regionális összekapcsolásán és az európai egységes energiapiacot célzó folyamatok felgyorsításán van. Habár több tagállamban manapság is komoly hitviták zajlanak az energiapiacok felszabadításáról, az Európai Bizottság minden eddigi kommunikációjában következetesen kiállt a versenypiaci mechanizmusok érvényesítése mellett, ágazati vizsgálatában pedig számos piaci akadályt nevesített. Ezek között említhetjük a nemzeti energiapiacok koncentráltságát, a szabályozás átláthatóságának és kiszámíthatóságának hiányát, a hálózati hozzáférési és kapacitáskiosztási problémákat, de jellemző az energiatermékek szociális alapú hatósági árazása, valamint a nemzeti hatáskörök és eljárások összehangolatlansága is. Nem kétséges, hogy az Európai Bizottság következetesen végigviszi a 20 tagállam (köztük Magyarország) ellen az európai szabályozás nem teljes körű, illetve nem megfelelő átültetése tárgyában indított szabályszegési eljárásait, de emellett több fronton csatát indít a piacok hatékony működését gátló tényezők feloldására is. Miközben igyekszik megerősíteni a többnyire csak papíron független nemzeti szabályozó hatóságokat, a regionális együttműködés felgyorsítása, illetve az európai szabályozás egységesítése érdekében létrehozta a ljubljanai székhelyű Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét. Az ügynökség - nevének magyar fordítása ellenére - nem a nemzeti szabályozó hatóságokat tömörítő szakmai szervezet, hanem a kötelező érvényű előírások előkészítéséért, illetve a több országot érintő (határkeresztező) energetikai ügyekért felelős európai intézmény.
A szűken vett energiaszabályozás mellett az energiapolitika területén is mozgalmasan telnek a belga EU-elnökség utolsó hónapjai. A "fenntarthatóság, versenyképesség, ellátásbiztonság" bűvös célfüggvénye alatt az Európai Bizottság ambiciózus akciókat fogalmazott meg a 2020-ig terjedő közösségi energiastratégiához kiadott kommunikációjában. Az egységes energiapiac megteremtésén túl zászlajára tűzte a konferenciák ünnepelt, a gyakorlatban mégis mostohagyerekként kezelt energiahatékonyság témakörét; lándzsát tört az energiatudatos fogyasztók biztonságos, megbízható, anyagilag is elérhető ellátása mellett. Ösztönzi és sürgeti Európa szerepének növelését az energetikához kapcsolódó technológiák innovációjában és fejlesztésében, és erősíteni kívánja az egységes fellépést a harmadik országokkal való együttműködésben. Az európai energiastratégiával szoros tartalmi összefüggésben - de külön dokumentumként - megjelent az európai infrastruktúra fejlesztéséről szóló kommunikáció is. Ebben kijelölték a prioritást élvező európai infrastruktúra-beruházásokat, amelyek közül négy - közvetlenül vagy közvetve - érinti a magyar villamosenergia- és földgázpiacokat is. Az európai szinten értelmezett ellátásbiztonság javulásához kétségtelenül hozzájáruló új beruházások érintett országok közötti költségmegosztása, nemzeti tarifákra gyakorolt hatása azonban még nem tisztázott, mint ahogy a nemzeti eljárások (például engedélyezés) összehangolásának módja és időüteme, illetve a hatáskörök kijelölése sem.
Magyarországnak mind a műszaki-fizikai tényezők (észak-déli villamosenergia-, illetve kelet-nyugati földgázáramlások), mind a földrajzi fekvés, valamint az intézményi-jogi adottságok (Európai Unió határország) alapján is elemi érdeke a regionális és európai energiaszabályozás alakításában való aktív részvétel. Ennek során a nemzeti érdekek érvényesítése akkor lehet sikeres, ha az államigazgatás, a nemzeti szabályozó hatóság, a piaci szereplők és a fogyasztók közötti kommunikáció és együttműködés a jelenleginél összehangoltabban és intenzívebben, egymás szempontjainak kölcsönös megismerésével történik. Elkésve még nem vagyunk, de további halogatásra nincs okunk.
