A lakosság által fizetendő villamosenergia-ár közel felét kitevő egyetemes szolgáltatási ár (termékár) alakulása döntően attól függ, hogy az egyetemes szolgáltatók milyen áron tudják beszerezni az áramot - mondta el érdeklődésünkre Vigassy Csaba, a Magyar Energia Hivatal elnöki titkárságának vezetője. A hivatal adatai szerint 2010 első negyedévében a piaci beszerzési átlagár egy átlagos lakossági fogyasztó tarifájának 34,6 százalékát tette ki. Csaknem ugyanekkora részt képviseltek a hálózattal kapcsolatos forgalomarányos rendszerhasználati díjak. Az ár körülbelül 20 százalékát kitevő áfa mellett közel 12 százalékra rúgott az úgynevezett kötelező átvétel hatásából és az egyetemes szolgáltatói árrésből adódó tétel. A "maradékot" az elosztói alapdíj (1,6 százalék) és a külön pénzeszközök (0,7 százalék) adták. Az egyes részarányok, bár kismértékben, de függnek a konkrét egyetemes szolgáltatótól, illetve a felhasznált energia mennyiségétől - hívja föl a figyelmet Vigassy Csaba. A szolgáltatók a jogszabály szerint bárhonnan vásárolhatnak villamos energiát, mivel azonban a magyar piac még viszonylag fejletlen, a gyakorlatban zömmel a Magyar Villamos Művektől szerzik be az áramot. A beszerzés többféle termék együttes vásárlását jelenti. Beszélhetünk például úgynevezett zsinórtermékről, amely egy konstans, rugalmatlan fogyasztói igényt elégít ki, így olcsóbb, mint a változó igények követéséhez szükséges termék. Vagyis tulajdonképpen az egyes szolgáltatók fogyasztói portfóliójától függ az átlagos beszerzési ár. Az országosan egységes rendszerhasználati díjakat miniszteri rendelet szabályozza, azaz ezek a tételek - az azonos fogyasztású fogyasztók számára - ugyanakkora tételt jelentenek az ország egész területén. Bonyolultabb a helyzet az egyetemes szolgáltatói árréssel, amely nem az éppen aktuális, konkrét beszerzési árakra "rakható rá", hanem csak a kormányrendelet szerint számítható "indokolt beszerzési költségekre". Ráadásul a szolgáltatónak a különféle termékek összesített, egész éves átlagos indokolt beszerzési költségei alapján kell kalkulálnia az árrést, vagyis igencsak nehéz előzetesen pontosan meghatározni azt. A társaságok negyedévente javasolhatják az egyetemes szolgáltatói tarifák módosítását, ami a beszerzési árak figyelembevétele mellett az árrés engedélyezett mértékéhez való igazítást is szolgálja. A fentiekből következően a hivatal a negyedéves árváltoztatási kérelmek esetében általában csak a "hihetőségi tartományt", illetve az alkalmazott számítási módszer helyességét vizsgálja. A szolgáltatók ugyan fölfelé és lefelé is eltérhetnek az engedélyezett árrésszinttől, de ebben az esetben a következő évi tarifákban ezt korrigálniuk kell. Amennyiben egy adott évben az engedélyezettnél nagyobb árrést alkalmazott a szolgáltató, a következő évben kamat is terheli a korrekciót. A fentiekből kiderül, hogy az egyetemes szolgáltatói árrés terén a cégek mozgástere nem túl nagy, túllépése ugyanakkor önmagában nem jelent visszaélést, hiszen a szabályozás eleve kezeli ezt a helyzetet. A most júliustól életbe lépő áramárcsökkenés - a tavalyi többlet visszajuttatásán kívül - az elmúlt év végi drágulással is összefügg, hiszen az árakat nem minden szolgáltató csökkentette 2010 elején, és aki csökkentette, az is csak óvatosan. Az egyetemes szolgáltatás (és így az ezzel kapcsolatos reguláció is) csak 2008-tól él, és a 2008-as, körülbelül ötmilliárd forintos túllépéshez képest a tavalyi, "becslési hibahatáron belüli", összességében egymilliárd forintos eltérés jelentős előrelépést jelent - mondják az energiahivatalnál. Az európai uniós direktívák egyébként nem sokat mondanak az egyetemes szolgáltatásról, és a többi ország vonatkozó gyakorlatával kapcsolatban is kevés az információ, azt azonban lehet tudni, hogy alkalmazása sehol sem problémamentes, hiszen nincs európai standard. A magyar szabályozás évről évre finomodik, így várhatóan a hivatal 2011-re is készít módosító javaslatot a miniszteri rendelethez. (A cikk a Magyar Energia Hivatal közreműködésével készült.)
Economx