Az elektromos hálózat megbízhatósága, a szabályozási környezet és a hosszú távú befektetési lehetőségek kötik le elsődlegesen az amerikai energiapiaci szereplők figyelmét - derül ki a Black & Veatch üzleti tanácsadó cég negyedik éves iparági felméréséből. A 329 megkérdezett között egyaránt megtalálhatóak voltak kormányzati tisztségviselők és szakértők, valamint a szolgáltatók képviselői. A felmérés újdonsága a korábban háttérbe szorult hálózati megbízhatóság és szabályozás dobogós helyezése, ami a Black and Veatch szerint annak jele, hogy a válság nyomán a piac most az alapvető műszaki funkciók és pénzügyi rentabilitás megőrzésére összpontosít. A cégek különösen borúlátóak: a megkérdezettek csak kevesebb mint negyede számít évi másfél százalékosnál nagyobb keresletnövekedésre saját piacán. A helyzetre jellemző, hogy az 1930-as évek óta először két egymást követő évben is visszaestek az új projektekre fordított tőkeberuházások. A legnagyobb elmaradás az erőműveknél látható, de vészesen keveset költenek a cégek információs technológiára is.
A piaci szereplők leginkább még a nukleáris energiában bizakodnak, melyet a szélenergia és a tavaly még a lista végén szereplő földgáz követ. Fokozatosan törnek előre a megújuló energiaforrások: a megkérdezettek több mint háromnegyedénél volt tervbe véve valamilyen szél- vagy napenergia-projekt. Szintén megugrottak az energiahatékonysági kiadások, melyek a kereslet befolyásolására irányuló törekvésekkel együtt mára elérik az iparági árbevétel 2 százalékát. Ha a válaszok teljesen megfelelnek a valóságnak, akkor az elektromos áram piacán érdekelt cégek adózás előtti nyereségük akár 20 százalékát is elkölthetik arra, hogy meggyőzzék fogyasztóikat: használjanak kevesebbet termékükből. Kevésbé egyértelmű az iparági szereplők elkötelezettsége a károsanyag-kibocsátás csökkentése mellett. Miközben a szén-dioxid-terhelés a vízellátás biztonsága mellett a vezető környezeti aggodalma a megkérdezetteknek, több mint háromnegyedük szerint elsősorban anyagi okok miatt van jövője a széntüzelésű erőműveknek is. Ez a szabályozáson is múlik, de a válaszok alapján egy radikális reformnak nem túl jók a kilátásai: az iparági szereplők 70 százaléka ellenezte a kongresszusban jelenleg terítéken lévő kvótakereskedelmi tervezetet. A fő indok a kibocsátáscsökkentés ára: amíg a szabályozó hatóságok nem engedélyeznek jelentősebb áremeléseket és a szektor az alapellátás biztosításával küzd, az elkerülhetetlen fejlesztések mellé ez már nem férne be.
A szövetségi kormányzat is érzékeli, hogy szorul a hurok az elektromos szolgáltató cégek nyaka körül, és a maga részéről elsősorban a felhalmozási kiadásokhoz járulna hozzá. Barack Obama amerikai elnök még tavaly ősszel jelentett be egy új, 3,4 milliárd dolláros kormányzati programot, melynek célja az ország elektromos hálózatának modernizálása. A csaknem 800 milliárd dolláros, tavaly februárban elfogadott költségvetési élénkítési csomagból finanszírozott projektek között lesznek, melyek a meglévő hálózatot teszik hatékonyabbá, és olyanok is, melyek felkészítik a rendszert a megújuló forrásból származó energia fogadására is. A kormányzati kiadások mellé a cégek is odatették a magukét, így a program keretében több mint 8 milliárd dollárt osztanak szét (igaz, a nettó összeg még kérdéses, a pénzügyi vezetést ugyanis egyelőre nem sikerült meggyőzni a forrásokat terhelő adók elengedéséről).
A reform egyik fő eleme egy úgynevezett okos hálózat kialakítása, melynek keretében az ország eldugottabb pontjain fekvő, megújuló energiát termelő üzemeket tennék alkalmassá az országos hálózatra való rákapcsolódásra. Obama szerint így például egy dél-dakotai szélerőműfarm hozzájárulhatna a chicagói otthonok kivilágításához. Az ilyen bővítésekre a források diverzifikálása miatt is nagy szükség volna: a keleti part északi részét érintő 2003-as nagy áramszünet forrása egy sok száz kilométerre lévő ohiói vezeték meghibásodása volt. A kihívás ezzel együtt óriási: a majd 250 ezer kilométer hosszú hálózat 10 ezer erőművet köt össze, melynek neuralgikus pontjai korszerűsítéséhez az energiaügyi tárca becslése szerint 40-50 milliárd dollárra lenne szükség. A technikai kihívásokkal egyenesen arányosak az üzleti lehetőségek is, így nem meglepő, hogy a Ciscótól az EnerNOC-ig számos nagyvállalat mutat érdeklődést az országos hálózat általános ráncfelvarrása iránt. A változatos energiaforrások hálózatra kötése mellett nagy az igény energiatároló és rugalmas áramellátás-kezelő megoldásokra is. Az első fecske a kaliforniai Glendale-ben székelő Glendale Water and Power (GWP), mely 20 millió dollárt kapott az élénkítő csomagból okos hálózati projektekre. Az összesen 51 millió dolláros csomagból elsőként ezer elektromos és 500 "okos" vízórát telepítenek, míg a terv minden mérőóra kicserélése a cég csaknem 85 ezer ügyfelénél 2011 szeptemberéig. Az új mérőórák lehetővé teszik a kétirányú kommunikációt az ügyfél és a szolgáltató között, valamint a felhasználás "élőben" történő követését (ez az egyedi mérőórákkal nem mindig felszerelt amerikai háztartásokban korántsem triviális).
