Három év múlva megkezdődhet az új atomerőművek építése Olaszországban és 2020-tól már energiát termelhetnek, ha sikerül tartani a Berlusconi-kormány által múlt héten elfogadott rendeletben rögzített határidőket. Olaszországban 1987-ben - Csernobil után - népszavazással döntöttek az akkor meglevő négy atomerőmű bezárásáról, illetve egy éppen készülő ilyen beruházás leállításáról, utána jó ideig tabutémának számított a nukleáris energia hazai felhasználása (a sokáig állami többségi tulajdonban levő ENEL energiaipari csoport azonban részt vett külföldön atomerőművek építésében). Az olasz energiaellátás kilátásai, illetve a politikai helyzet 2009-re alakultak úgy, hogy a kormány felvállalhatta a visszatérést az atomhoz és tavaly elkezdhette a szükséges törvényalkotási procedúrát. A legnagyobb akadályt az alkotmánybíróság támaszthatja, amely várhatóan idén júniusban dönt arról - a húsz olasz régió több mint felének kérésére -, milyen szinten és milyen szabályozás mellett dőlhet el a legfontosabb kérdés: hol épüljenek meg az új atomerőművek.
Olaszországban a régiók vezetése sok területen tudja blokkolni vagy éppen elősegíteni a központi akaratot - most pedig különösen érzékeny a helyzet, mert március végén a régiók többségében helyi választás lesz. Addig feltehetőleg senki nem vállalná fel, hogy jelezze: befogadna egy atomerőművet, jóllehet a kormány korábban számottevő kedvezményeket helyezett kilátásba az ilyen térségek számára. Ezek között szerepel az, hogy reaktoronként 30 millió eurós egyszeri kormányzati hozzájárulást kapna a helyi költségvetés, olcsóbb lenne az áram az ott élőknek, a nukleáris létesítményt befogadó település pedig csak ebből évente mintegy 13 millió euró ingatlanadó-bevételre számíthatna.
