A StatoilHydro norvég konszernnel együttműködve a Siemens a világ első úszó (lebegő) szélkerekének fejlesztésén dolgozik. Az eddigi - part menti, offshore szélkerekeknél használt - módszer helyett, amelynél a sekélyvízi berendezést masszív pilonnal rögzítették a tengerfenékhez, most speciális úszó szigetet alakítanak ki a szélturbina hordozására. Az új megoldásra azért is szükség van, mivel a nagy kiterjedésű partközeli szélparkok veszélyeztetik a halászatot és a madarak vonulását. A másik fő előny a szélenergia jobb kihasználása, mivel a nyílt tengeren a szél erősebb.
A nyílttengeri úszó szélturbina prototípusának tesztelésére különösen alkalmas Norvégia partvidéke, mivel itt a tengerfenék meredeken lejt, és a parttól 12 kilométerre a víz már 200 méter mély. A víz alatti rész fejlesztésének felelőse a StatoilHydro, az árbocé és a turbináé a Siemens. Az acélból, betonból és ballaszttartályokból kialakított 120 méter hosszú úszó objektum olyan mélyre merül, hogy súlypontja jóval a vízfelszín alá kerül. Ez ahhoz kell, hogy a szélturbina akár erős hullámverés esetén se imbolyogjon. Az elsodródást három - a tengerfenékhez horgonnyal erősített - flexibilis acélsodrony akadályozza meg. A turbina segítségével megtermelt áramot víz alatti kábelen szállítják a parti hálózathoz.
A kutatók mintegy 700 méter maximális vízmélységig tervezik a telepítés határát - a pilonos módszer 100 méterig használható. A tervezők szerint ha a prototípus 2009-re tervezett megvalósítása sikeres lesz, akkor tíz év múlva akár kétszáz - úszó turbinából álló - mélyvízi szélfarm is kialakítható, amelyek mintegy egymillió háztartás ellátására elegendő áramot termelnek.
Németh Géza