A világon az 1995-ben még 5 milliárd dolláros bioüzemanyag-befektetések 2005-re elérték a 38 milliárd dollárt, 2010-re pedig várhatóan átlépik a 100 milliárd dollárt is, miközben hihetetlenül megnövekedtek az élelmezési és klímavédelmi problémák. Számos tanulmány szerint a bioüzemanyagok „boomja”, intenzív felfutása pont az ellenkez hatást váltja ki, mint ami a támogatóinak szándéka volt. Kimutatható, hogy mindez drámaian felgyorsítja a globális felmelegedést, valamint komoly élelmiszer-ellátási gondokat okoz. A kukoricaetanol, amelyet környezetbarátnak gondoltak, kifejezetten katasztrofális hatással van a klímavédelemre. A cellulózetanol, amelyet vesszs kölesbl állítanak el, és a környezetvéd aktivisták, valamint az ökobefektetk szerint a jöv üzemanyaga, kevésbé környezetkímél, mint a kolajból elállított benzin. Ezzel együtt most, hogy a gabonát és az olajos magvakat étkezés helyett bioüzemanyagok elállítására használják, az élelmiszerárak emelkedése az éhezket veszélyezteti, st egyre többeknek okoz ellátási gondokat. Ahhoz, hogy egy városi terepjárót teljesen megtankoljunk etanollal, egy ember egyévi táplálékának megfelel gabona szükséges.
Az ENSZ világélelmezési programjának tájékoztatása szerint 500 millió dollárral kell kipótolni az éhezk támogatását, valamint globális vészhelyzetként értékelték az élelmiszerárak emelkedését. Az egekbe tör kukoricaárak miatt a világ számos országában éhséglázadások, zavargások törtek ki, a liszt ára szintén robbanásszeren emelkedik. A bioüzemanyagok némileg csökkentik ugyan az importált kolajtól való függést, és az „etanolboom” munkahelyeket teremtett a mezgazdaságban, valamint meggazdagodhatott pár termel és keresked, az alapvet problémát azonban eddig a kutatók sem vették figyelembe: ha a földeket üzemanyag-elállítására hasznosítjuk, akkor elpusztítjuk az erdket, réteket és mocsarakat, amelyek óriási mennyiség szén-dioxidot tárolnak. Egy friss, a Science folyóiratban közölt tanulmány szerint – figyelembe véve az erdirtások hatását – a kukoricaetanol és a szójabiodízel kétszer annyi szén-dioxidot termel, mint a normál üzemanyag. A cukornádetanol (ezt leginkább Brazíliában használják, ahol ebbl állítják el az üzemanyag-szükségletük 45 százalékát, az ország mvelhet földterületeinek mindössze egy százalékán) viszont sokkal tisztább, valamint a hulladékokból (melyek amúgy sem igényelnek földterületet) elállított bioüzemanyag lényegesen nagyobb potenciállal bír. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a cellulózetanolok is csak növelik a károsanyag-kibocsátást.
Az emberek azonban nehezen akarják elfogadni a megújuló forrású üzemanyagokkal szembeni aggodalmakat, fleg ha figyelembe vesszük, hogy a szén-dioxidot megköt serdket kell miattuk kipusztítani, és helyettük olyan növényeket termesztünk, amelyek lényegesen kevesebb szén-dioxid megkötésére képesek. Természetesen nem feledhetjük el azt sem, hogy a bioüzemanyagok technológiája eredetileg lassan fejldött, amikor még gyakoriak voltak a gabonafeleslegek, ma viszont, amikor a termelés globálissá vált, a következmények is megváltoztak. Az, hogy a termterületeket olyan gabonák termesztésére állítják át, amelyek nem alkalmasak étkezésre, az élelmiszerárak emelkedését eredményezi. Az ENSZ egyik élelmezési szakembere nem véletlenül nevezte nemrégiben az emberiség elleni bntettnek a mezgazdasági eredet üzemanyagokat.
Szakérti vélemények szerint a bioüzemanyagok 800 millió autóst állítanak szembe 800 millió éhezvel. Négy évvel ezeltt két kutató a minnesotai egyetemen azt jósolta, hogy 2025-re az éhezk száma 625 millióra fog csökkenni, viszont tavaly ismét elvégezték az elemzést – a bioüzemanyagok hatásainak figyelembevételével –, és a mostani elrejelzés szerint az éhezk száma 1,2 milliárdra fog nni, vagyis éppen ellenkez tendenciát prognosztizálnak.
Ma már egyre inkább látszik, hogy akkor van értelmük a bioüzemanyagoknak, ha nem szántóföldeket vagy a szén-dioxidot megköt természetes területeket pazarolunk rájuk. Bioüzemanyagként kommunális hulladékot, mezgazdasági hulladékot, algákat vagy éppen szén-dioxidot kellene alkalmazni, de ezek a technológiák ipari méretekben még nem kifizetdk. Mindezek alapján a szakértk szerint kimondható, hogy a bioüzemanyagok jelenleg nem a megoldást, hanem pont ellenkezleg, a problémát jelentik.
Economx