A résztvevők egyöntetű véleménye szerint bár elegendő beépített kapacitás áll rendelkezésre a hazai villamosenergia-piacon, többször előfordult, hogy nem volt elég tartalék a rendszerben, pedig valós verseny csak akkor alakulhat ki, ha elegendő és elérhető árú szabad kapacitás jelenik meg a kereskedésben. Ezt pedig úgy lehet elérni, ha mielőbb megvalósulnak azok az erőmű-építési elképzelések, amelyek szerint a következő 5-10 évben akár 5 ezer megawatt új kapacitás is beléphet a hazai piacra. Hosszabb távon biztosan nem számolhatunk az energiaárak csökkenésével, de a megjelenő új termelők legalább reményt adnak a valós verseny kialakulására. Ma ugyanis ha az áramkereskedők vagy nagyfogyasztók beszerzési tendert írnak ki, nemhogy versennyel nem találkoznak, de jelentkező sincs. Mindez azt jelzi, hogy az ígéretesnek beharangozott piacnyitás után sem látni a piacot.
A lakossági és a kisfogyasztói kört ellátó rendszer, vagyis az egyetemes szolgáltatás létrehozásánál pedig nem az volt a cél, hogy mindig és minden körülmények között ez legyen a legolcsóbb megoldás, hanem az lett volna, hogy a teljes magyarországi fogyasztói kör a versenypiacról jusson energiához, és nem a szabályozott árnak kellene meghatározónak lennie. Olyan szolgáltatási csomagokkal kellene a fogyasztókat megnyerni, amelyek minden felhasználó számára megteremtik az optimális energiaellátás lehetőségét. Az egyetemes szolgáltatás hosszú távú jövője számtalan problémát vet fel, így a keresztfinanszírozás kérdését is, hiszen kvázihatósági áron jutnak áramhoz a kisfogyasztók. Tulajdonképpen a hagyományos és eddig meglévő közüzem él tovább, de átkeresztelve. Ebben a konstrukcióban a szolgáltatók nem versenyeznek a fogyasztókért, tehát csak elvileg létezik a piacnyitás.
Economx