Ezek a technológiák óriási üzleti lehetőségeket nyithatnak a jövőben, emellett az energiaellátás biztonságához is hozzájárulnak, hiszen a szénalapú energiatermelés CO2-kibocsátásának kezelésére egyelőre nincs más alternatíva. Az eddigi vizsgálatok alapján komoly földtani kapacitások állnak rendelkezésre Magyarországon az ipari eredetű szén-dioxid hosszú távú, biztonságos elhelyezésére. Ez - tekintettel a nemzetközi egyezményekben előírt szűkülő kibocsátási lehetőségekre, valamint az energiabiztonság növekvő fontosságára - a komoly gazdasági előnyt jelenthet. Az ipar által kibocsátott szén-dioxid mennyiségének csökkentése a globális környezeti katasztrófa megelőzésének elengedhetetlen feltétele. Egyre szélesebb körű egyetértés mutatkozik ugyanis abban, hogy a sarki jég olvadása, a melegedő tengervíz hőtágulása miatti tengerszint-emelkedés, valamint a szélsőséges időjárási jelenségek egyaránt a klímaváltozás intő jelei. Szakértők e jelenségek egyik legfőbb kiváltó okaként az üvegházhatású gázok, és ezen belül is a szén-dioxid kibocsátásának növekedését jelölik meg.
Magyarország a kiotói jegyzőkönyv aláírásával vállalta, hogy az 1985-1987-es időszakhoz képest a 2008-2012-es időszakra 6 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, így 2012-es kibocsátásunk nem haladhatja meg a 113 millió tonnát. A 2003-as adatok szerint Magyarország éves CO2-kibocsátása 80 millió tonna volt és az előrejelzések alapján 2012-re nem fogja meghaladni a 97,2 millió tonnát. A 2005-ös adatokat tekintve a legnagyobb kibocsátó az energetikai ipar, amely 17 millió tonna/év szén-dioxid-kibocsátásával a nagykibocsátók teljes CO2-emissziójának 60 százalékáért felelős. Ezt követi a nehézipar (cementgyártás, kohászat stb.) 25 százalékos részesedéssel. Mindezek miatt a szén-dioxid kibocsátását jelentősen csökkentő technológiák bevetésének újraértékelése mind gazdasági, mind pedig államigazgatási oldalról egyre komolyabb érdeklődésre tart számot. Ezen technológiák - azaz a szén-dioxid leválasztása és föld alatti tárolása - jelentősége, hogy biztosíthatják az átmenetet a jelenlegi, fosszilis energiára alapuló és a jövőbeni, szénszegény energiafajták között. A hazai, kimerült kőolaj- és földgáztelepek, a gazdaságosan már nem hasznosítható széntelepek és a mélyen fekvő sós vizes rétegek (aquiferek) jó adottságokkal rendelkeznek a szén-dioxid föld alatti tárolására. Erre vonatkozóan már számos kutatást végzett az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI). E technológia előnyei közé tartozik, hogy bizonyos kimerült kőolajtárolók esetén a besajtolt szén-dioxid segítségével további - más módszerekkel nem kinyerhető - kőolaj termelhető ki. Rendkívül lényeges az is, hogy a CO2-besajtolással végzett többlet-olajtermelést Magyarország világviszonylatban is a legelsők között alkalmazza.
A kimerült kőolaj- és szénhidrogéntelepek tárolókapacitását, vagyis a besajtolható szén-dioxid mennyiségét mintegy 400-500 millió tonnára becsülik. A besajtolt CO2 emellett képes "lecserélni" és kiszorítani az addig a szén felületén raktározott metánt (a földgáz egyik fontos komponensét), tehát az injektálásból gazdasági haszon származhat. Az utóbbi két évtizedben az Amerikai Egyesült Államokban sikeresen alkalmazták ezt a módszert és 1996-ban már évi 28 millió köbméter metánt termeltek ki, 6000 kútból.
Emellett az üledékes medencék mélyen elhelyezkedő sós vizes tárolók jelentik a legnagyobb szén-dioxid-elhelyezési potenciált. Ezek a kőzetek a szokásos ivóvíztárolóknál mélyebben, azoktól elszigetelve helyezkednek el. A földtanilag alkalmas magyarországi mély sós vizes tárolókőzetekben rendelkezésre álló szén-dioxid-tároló kapacitás 3-5 milliárd tonnára becsülhető.
A szén-dioxid-elhelyezés módszerének alkalmazása a legnagyobb kibocsátóknál - így a villamosenergia-iparban is - költségnövekedéssel jár, ami becslések szerint 3-6 amerikai dollárcent/kilowattóra, tehát 25-100 százalék közötti drágulást jelenthet. Összevetésként érdemes figyelni arra is, hogy az árampiaci liberalizáció következtében a lakossági fogyasztók közel 10, míg a gazdasági szféra szereplői 17-40 százalékos drágulással szembesültek, miközben ehhez a lépéshez semmilyen technológiai váltás nem kapcsolódott. A költségek - a szén-dioxid-elhelyezés technológiájának elterjedése és egyre szélesebb körben történő alkalmazása, valamint a technológiai fejlődés és a legjobb gyakorlat elterjedésének hatására - várhatóan jelentősen csökkenni fognak, vagyis a már említett, 25-100 százalékos drágulás mérsékelhető. Ráadásul egyes szén-dioxid-elhelyezési eljárások kőolaj-, illetve földgáz-többletkihozatallal párosulhatnak, ami tovább csökkentheti, sőt adott esetben nyereségessé is teheti az eljárást.
Az Európai Unió gazdaságilag legfejlettebb tagállamai szinte kivétel nélkül nemzeti demonstrációs projektjeik tervezésén, néhány esetben a nagyon közeli jövőben való beindításán dolgoznak. Az elkövetkező néhány évben 10-12 ilyen projekt megvalósítására lehet számítani, amelyek támogatására az unió jelentős összeget szán. A projektek elsődleges célja, hogy 2015-ig megnyugtatóan igazolják a föld alatti tárolás biztonságát és a széles közönség számára megválaszolják azokat a biztonsági és tudományos kérdéseket, amelyek megoldása jelenleg még nem vagy nem megfelelő szinten ismert. A 2015-ös évszám azért bír különös jelentőséggel, mivel legkésőbb erre az időpontra (de akár már 2010-re is) minden újonnan épült széntüzelésű, és várhatóan később minden fosszilis tüzelőanyagot égető erőműnek "leválasztásra kész" módon kell megépülnie, hogy a később kereskedelmi gyakorlatban is bevezetendő CO2-leválasztás és a föld alatti elhelyezés technológiája egyszerűen hozzáilleszthető legyen. Egyes szakértők szerint csak az európai CO2-elhelyezéshez kapcsolódó pénzügyi, gazdasági aktivitás a jelenlegi északi-tengeri teljes kőolaj- és földgázkitermelés méreteivel lesz összehasonlítható.
A kérdés kiemelt nemzetközi fontosságát mutatja a klímaváltozás elleni harc lehetséges eszközeinek bemutatásáról szóló számos konferencia is. Ezek egyike volt a brit nagykövetség és az ELGI "Lehetőségek a szén-dioxid elhelyezésében és föld alatti tárolásban" című minapi budapesti szemináriuma.
Economx