A magyar villamosenergia-szektor adottságai megfelelőek egy működőképes versenypiac kialakulásához. A kínálati oldal több szereplős, 6-7 jelentős erőművi tulajdonosi körről beszélhetünk. Ugyancsak jelentős a külkereskedelmi verseny lehetősége is, hiszen adott a hálózati összeköttetés a szomszédos országokkal - mondta Kaderják Péter, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának (REKK) vezetője egy minapi fórumon.
A piacnyitás kezdetétől, vagyis 2003-tól a versenypiacra kilépett ipari fogyasztók egy darabig árelőnyben voltak, ám ez 2005-től kezdve megszűnt. Egyre inkább emelkedett a villamos energia szabadpiaci ára, ami azt eredményezte, hogy számos cég visszalépett a hatósági áras közüzembe. A teljes piacnyitástól, tehát idén januártól pedig egy jelentős, ám alapvető okokkal nem indokolható áremelkedés következett be. Kaderják Péter éppen ezért fontosnak tartaná a monopoltevékenységek megszüntetését, a rendszerirányítónak - az alaphálózattal együtt történő - leválasztását az MVM-ről, valamint a hosszú távú áramvásárlási szerződések újratárgyalását, a termelés és kereskedelem szétválasztását.
A piacnyitásról és az azt követő áremelésről szólva Kaderják jelezte, hogy egyrészt úgy szűnt meg a liberalizációval a hatósági ár, hogy eközben nem volt kínálati piac, tehát ez felvitte az árakat. Másrészt a kötelező átvétel szabályainak megváltoztatásával olyan termelő kapacitások is bekerültek az átvétel alá tartozó rendszerbe, amelyek nem megújuló energiaforrásokkal termelik a villamos energiát, hanem kapcsolt energiatermelők. Természetesen azért az is igaz, hogy a termelői oldalon bekövetkezett tüzelőanyag-áremelkedés, valamint a széndioxid-kibocsátási kvóta jelent bizonyos áremelő hatást, ám ezek összességükben sem indokolják a bekövetkezett jelentős drágulást. Szerinte nem igaz az sem, hogy a régiós áramhiány vitte fel a hazai áramárakat, ugyanis elegendő a magyarországi erőművi kapacitás, ám ezek az áramtermelő egységek nincsenek megfelelően kihasználva, ezért alakult ki egy mesterséges hiány, ami viszont már egyértelműen árfelhajtó hatású.
A 2008-as piacnyitást követően a lakosság 10 százalékos, a közintézmények 18 százalékos, míg a versenypiacra "kikényszerült" ipari fogyasztók 30-60 százalékos áremeléssel szembesültek, ami egyértelműen azt jelzi, hogy az ipari fogyasztókkal fizettetik meg a lakosság és a közintézmények visszafogott árait.
Economx