– Jövő év július 1-jétől Magyarországnak is meg kell nyitnia teljes villamosenergia-piacát. Miért van erre szükség?
– Mind a külső, mind a belső tényezők új piaci modell kialakítását követelik meg. Európai uniós szabályok írják elő a tagországok villamosenergia-piacának teljes megnyitását legkésőbb jövő év július 1-jéig. Ez alól Magyarország sem bújhat ki. A jelenlegi modell pedig nem üzemképes, mert ma már a feljogosított fogyasztók árai magasabbak a közüzemi áraknál. A szabadpiacról sokan újra visszatérnek a kisfogyasztók számára fenntartott közüzemi piacra. A fogyasztók ily módon való kettéosztása a gyakorlatban megbukott.
– Milyen következményei lesznek a liberalizációnak?
– A piacnyitás után minden fogyasztó szabadon választhatja meg, kitől vásárol villamos energiát. Az EU döntéshozói úgy látják, hogy a fogyasztók ki voltak szolgáltatva a kvázimonopóliumként működő szolgáltatóknak. A liberalizáció következménye viszont, hogy megindul a verseny a fogyasztókért, ami kordában tartja az árakat, mert a költségek csak annyira nőnek, amennyire feltétlenül szükséges. Másik előnye lehet a liberalizált piacnak, hogy a hatékony működés következtében az ellátás is biztonságosabb lehet. Bár ebben a kérdésben a szakértők között is komoly vita van arról, hogy az állami koordináció növeli az ellátásbiztonságot, vagy éppen ellenkezőleg, csökkenti azt. Hasonlóan arról sincs megegyezés, hogy a liberalizált piacon épül-e megfelelő kapacitás, vagy éppen az államilag ellenőrzött ágazatban maradnak el a szükséges beruházások.
– Milyen feltételek szükségesek a szabad energiapiachoz?
– A szabadpiacnak négy fontos eleme van. Lehet közvetlen állami tulajdonú szereplő mind a forrás-, mind a kínálati oldalon. De – és ez kulcskérdés – ezt a céget, vagyis az Magyar Villamos Műveket (MVM) ugyanolyan jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a piac többi szereplőjét. Jelenleg az MVM az ellátás 60–70 százalékát lefedi, ezért olyan szabályozást kell kialakítani, ami lehetővé teszi a piacra történő belépést.
– Az energiapiacon létezik egyfajta természetes monopolhelyzet...
– A szállító és az elosztó hálózat természetes monopóliumot alkot, ezért a hálózathoz való hozzáférés piaci feltételeit biztosítani kell, vagyis azt, hogy az új szereplő milyen feltételekkel tud belépni. A jelenleg működő kettős piaci modellnek volt egy hozadéka: megmutatta, hogyan lehet a hálózati hozzáférést szabályozni. Ezt a költséget hatóságilag kell meghatározni, ebben a tekintetben az új modelltől sem várható jelentős változás. A villamosenergia-szektorban mindenütt létezik jelentős piaci szereplő – ez a harmadik figyelembe veendő elem –, ezért a piac mindenhol monopolisztikus vagy oligopolisztikus jellegű. Ezek a rendszerek ugyanis rendkívül tőkeigényesek, a megtérülés is hosszabb távú, mint a gazdaság más szektoraiban.
– Mi befolyásolja még a modell működését?
– A kínálati oldalon hosszú távú szerződéseket kötnek. Az erőműépítés rendkívül költségigényes és hosszú távú befektetést jelent. A jellemzően külső finanszírozás olyan garanciákat követel meg, amelyek biztosítják a megtérülést.
– Magyarországon ezeknek a garanciáknak sajátos formája alakult ki...
– A hazai energiaszektor privatizációjához jelentősen hozzájárultak a hosszú távú szerződések (htm), amelyek az erőművek és az MVM, illetve az MVM és a közüzemi szolgáltatók között jöttek létre, és kötelező áramátvételt írtak elő. Ezek a szerződések lekötik a hazai kapacitások kétharmadát, emiatt nincs lehetőség a valódi versenyre. Az erőmű akkor is hozzájut bizonyos bevételhez, ha nem termel energiát, ami kényelmes állapot és nem ösztönzi a hatékonyságot.
– Mit lehet kezdeni a htm-ekkel? A piac jó néhány szereplője szerint fel kellene őket bontani, mások ezt ellenzik.
– A szerződéseket már az EU is vizsgálja, hogy nem húzódik-e meg állami támogatás mögötte, ami sérti az uniós versenyjogot. Végleges döntés még nem született, de a számok azt mutatják, hogy a feltételezésben lehet igazság: az MVM „finanszírozza” az erőművek nyereségét. A modell körüli vita valójában azzal függ össze, hogy mi legyen ezekkel a szerződésekkel: a kereskedők azonnal vagy csak hosszabb távon férhessenek hozzá e kapacitásokhoz. Problémát okoz, hogy a magánjogi szerződések felbontásának komoly anyagi vonzatai vannak, ugyanis az erőművek tulajdonosait a befagyott költségek miatt kárpótolni kell. Ha az EU kimondaná, hogy ez ellentétes az uniós szabályozással, akkor a költségvetést terhelő egyszeri költségek jobban mérsékelhetők lennének. Olyan javaslatok is felmerültek, hogy csak néhány szerződést tárgyalnának újra, ezzel lehetne a költségeket minimalizálni. Ez a kérdés nem is a modell része, hanem politikai döntéstől függ.
– A modellben milyen szerepet kaphat az MVM?
– Az MVM azon túl, hogy jelentős piaci erővel rendelkező szereplő, a hosszú távú szerződési rendszer központi eleme is, továbbá rendelkezik a nagyfeszültségű hálózat fölött.
Emellett a határkeresztező kapacitások fölött is diszponál, ráadásul 100 százalékos állami tulajdont is képvisel. Az egymásra halmozódó és egymást erősítő pozíciók olyan átalakítása, ami elégséges piaci versenyfeltételeket teremt, igaz gordiuszi csomó. A megoldás lehetetlennek tűnik – vagy túlságosan is egyszerűnek: meg kell szüntetni a jelenlegi keresztfinanszírozást a közüzem és a feljogosított fogyasztó között. A nagyfogyasztói árak ma akkorák, mint a lakosságiak, miközben kiszolgálásuk sokkal olcsóbb. A jól működő piacokon a lakossági áram 40 százalékkal drágább a nagyfogyasztói áraknál. Az MVM nemcsak közüzemi nagykereskedő, hanem a határkeresztező kapacitásokat is birtokolja, ami további probléma. A vállalat nincs ösztönözve arra, hogy növelje az importot, pedig az éppen a versenyt erősítené. Közben az MVM ingyen jut hozzá ezekhez a hálózatokhoz, míg más kereskedőknek nincs hozzáférésük. Az új modellnek ezt is kezelnie kell.
– A piaci szereplők attól tartanak, hogy egyetlen radikális lépés sem történik. Mi várható?
– A politika nem szeretne kivonulni az energiapiacról, mert úgy gondolja, hogy az ellenőrzéssel jót tesz a gazdaságnak. Az árnövekedés visszafogása rövid távú érdek, ennek költségeit végül a fogyasztók (adófizetők) fogják megfizetni. Az esetleges áremelkedés nem a modell rosszaságát jelöli, hanem gyakran a világpiaci tendenciákat. Ha a hozzáállás nem változik, akkor bármilyen piaci modell kudarcra van ítélve. Bár a legfontosabb kérdés, hogy a gazdaságpolitika milyen módon szól bele az ármegállapításba. Minden bizonnyal a döntést nem adja ki a kezéből, ezért a közüzem helyére átmenetileg az egyetemes szolgáltató lép, és meghatározza, milyen képlet alapján kell az árat meghatározni és utólag ellenőrizni. A szociális szempontokat nem a tarifarendszerben kellene érvényre juttatni, hanem az arra rászorulókat a szociális támogatási rendszerbe kellene segíteni.
– A pesszimista forgatókönyvnek milyen gazdasági következményei lesznek?
– Egy rosszul megfogalmazott modell milyen következményekkel jár? A piac nem tudja azokat a költségcsökkentéseket produkálni, amelyeket elvárnak tőle. Magyarország számára létkérdés a versenyképes energia. A korábbi években a termelékenység jóval gyorsabban nőtt, mint a bérköltségek, azonban ez az előny a gyors bérfelzárkózás miatt mára elolvadt. Más versenyképességi tényezőt kell találni, egyik lehetőség az energia. Ha sikerül az energiaköltségeket minimalizálni, az komoly előny lehet.
Vajnai Lajos