Az Európai Bizottság (EB) az elmúlt hetekben offenzívát indított a piacnyitást „obstruáló” tagállamok ellen. A közös energiapolitika alapvetéseit támogató márciusi tanácsülés háttértámogatására számítva a bizottság 17 tagállamot figyelmeztet a piacnyitási irányelvek (földgáz és villamos energia) végrehajtásában mutatkozó mulasztásokra.
Brüsszel csaknem mindegyik tagállamban hiányosságokat tapasztalt, jószerével csak Hollandia és Dánia makulátlan az EU–25-ök közül – jelezte Andris Piebalgs energiaügyi biztos. Spanyolország és Luxemburg ellen – amely semmilyen intézkedést nem tett a piacnyitás ügyében – az Európai Bíróságon indítanak eljárást. Csehország, Lengyelország, az Egyesült Királyság és mások ellen pedig a megújuló energiára vonatkozó irányelv alkalmazásának problémái miatt kezdeményeznek eljárást.
Tulajdonképpen nem is az általános elmarasztalás ténye a meglepetés, hanem inkább annak megkésettsége, ha figyelembe vesszük, hogy a belső energiapiacok monitoring jelentésében az Energiaügyi Főigazgatóság (DG TREN) már év elején rögzítette lesújtó véleményét. A Verseny Főigazgatóságon (DG Competition) a jelentés munkálatainak tavaly júliusi kezdetével egy időben indult vizsgálat közbenső eredményei még markánsabban fogalmaznak a versenypiac akadályait illetően. Röviden összefoglalva, komoly problémák vannak a határkeresztező kapacitásokkal, a piaci átláthatósággal, aggasztó a vertikális kiszorítás jelensége.
Az elmúlt hetekben nemcsak a piacnyitás általános gondjai kerültek terítékre, hanem konkrét ügyekkel kapcsolatban is ütközetek zajlanak egyes „patrióta” gazdaságpolitikai orientációjú országok és Brüsszel között. Spanyolország kemény hangú felszólítást kapott, amelyben a bizottság rövid határidőt szabott a felvetett kifogások megválaszolására. Amennyiben az ország fenntartja a felvásárlásokkal kapcsolatos politikáját, a bizottság bírósági eljárást kezdeményez és bírságot is kiszabhat. A német E.On tudniillik az Endesára tett 29,1 milliárd eurós ajánlatával ráígért a spanyol Gas Natural kormányzati jóváhagyást élvező 22 milliárd eurós ajánlatára, erre válaszul a kormány olyan jogszabályt fogadtatott el, amely kiterjeszti a szabályozó hatóság hatáskörét a fúziókontrollra. Párizs a közelmúltban szintén ultimátumot kapott, hogy tisztázza a GdF–Suez ügyletet, amelyet az olaszok az Enel vételi ajánlata meghiúsításának tekintenek.
Tengerentúli megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy ezen túlmenően az EU-nak szembe kellene néznie az E.On–Ruhrgas komplexum problémájával is, hiszen vitathatatlanul ez a teljesen integrált energetikai óriás dominálja Európa jelentős részét, és ellenőrzi a keleti import döntő hányadát. Az ellátásbiztonsági aggályokat persze geopolitikai megfontolások is motiválják, de a versenyfelvetések megalapozottnak tűnnek. A jelenlegi meghatározó szereplők kényelmesnek találják az oligopol-oligopszon piacszerkezetet, Olaszország, Franciaország és Spanyolország pedig nem erőlteti az E.On feldarabolását, nehogy saját nemzeti kedvenceik legyenek a következő áldozatok.
A piaci koncentráció pedig keményen halad előre, derül ki a PowerDeal 2005-ből, a PricewaterhouseCoopers éves M&A-összegzéséből. Drámai ütemben növekedtek a vállalati felvásárlások az európai régióban is, ahol heti négy tranzakció zajlott le tavaly. A megcélzott árampiaci vállalatok összértéke 100 milliárd dollár fölé emelkedett, a nemzeti tranzakciók dominanciája mellett. Megjelent a piacon a virtuális eszközértékesítés műfaja is, tulajdon átruházása nélküli kapacitás-árveréseket tartott a Centrica mellett az E.On, az EdF, a GdF, az Elsam, az Electrabel és a CEZ.
Ami Magyarországot illeti, belső piaci alkalmazkodásunkkal elvileg nincsenek alapvető gondok, a tavalyi adatok szerint az árampiac 35 százalékban nyitott ténylegesen (1740 fogyasztó 4930 vételezési helyen), a szerényebb eredményeket mutató földgáz-versenypiac is 7,5 százalékos nyitottsággal működik (63 fogyasztó 150 fogyasztási helyen). A legfontosabb soron következő feladatok az új piaci modell megalkotása, az egységesülő európai rendszerhasználati szabályokhoz való illeszkedés, a piacélénkítő infrastruktúra-beruházások elsőbbségi tervének és ösztönzési rendszerének kidolgozása, végül a piaci szereplők átfogó információcseréjének javítása. Ugyanakkor az állami támogatások vizsgálata zajlik az MVM hatósági árainak és hosszú távú kapacitáslekötési és áramvásárlási szerződéseinek vonatkozásában.
Ha a bizottság intelmét komolyan vesszük, hogy tudniillik az irányelveknek nemcsak a betűjét, de a szellemét is alkalmazni kellene, akkor viszont nem ilyen rózsás a kép. A GVH a versenytörvény 36/a §-a alapján indított tavalyelőtt ágazati vizsgálatot, amelynek nemrégiben közzétett eredményei szerint világossá vált, hogy a magyar liberalizált villamosenergia-piacon a szabad piac versenyez a közüzemi piaccal a kapacitásokért, valamint a közüzemi ár a szabadpiaci árral. A szabad piacon folyó verseny ennél sokkal kisebb jelentőségű. A piacon egy vertikálisan részlegesen integrált, az erőművekkel megkötött hosszú távú szerződései miatt, jelentős erőfölénnyel rendelkező vállalkozás van jelen, amelynek a termeléstől a kereskedelemig bezárólag van érdekeltsége, és 2005 augusztusában a rendszerirányító is integrálódott az MVM-be. A tulajdonosi összeolvadás mellett nincs olyan megbízható szétválasztási mód, amely garantálná, hogy a versenypiac és a közüzem érdekeinek figyelembevételénél legalább semleges módon működjön a rendszerirányítás. A vizsgálat során világossá vált, hogy a piacnyitás lényegében a korábban le nem kötött importlehetőségekre és a szabad határkeresztező kapacitásokra alapozódik. A versenyképes, a közüzemi átlagárnál alacsonyabb árú hazai termelők mind hozzá vannak kapcsolva hosszú távú megállapodással a közüzemi nagykereskedőhöz. Végeredményben kimondható, hogy a „kettős modell” zsákutca, amelyet meg kell haladni a tényleges versenyhez. Az E.On fent említett terjeszkedésének sajátos hazai vetülete a Mol gázüzletágának március végén perfektuálódott átvétele. A hosszas vizsgálódást követően tavaly december végén megadott uniós hozzájárulás bizonyos feltételekkel bólintott rá a felvásárlásra. Az engedély megadásakor az EU rámutatott a portugál EdP–GdP fúziótól való eltérésekre, ez utóbbit megvétózta a Verseny Főigazgatóság. A Mol–E.On ügylet esetében nem kombinált villamosenergia- és földgáz-monopólium kialakulásáról van szó – legalábbis egyelőre –, és nem eredményez nemzeti szupervállalatot a tranzakció. Ami a feltételeket illeti, a földgáz-felszabadítási kötelezettség az eddig előírt legjelentősebb ilyen európai műveletnek ígérkezik: a következő nyolc év mindegyikében 1 milliárd köbméter gázfelszabadítás, továbbá a 10 éves Mol Upstream ágazattal kötött szerződéses mennyiség felére (ugyancsak évi egymilliárd köbméter) vonatkozó „szerződésfelszabadítás”. Az aukció induló ára a beszerzési érték 95 százaléka lesz.
Bakonyi Attila