Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Összesen 7 milliárd 43 millió forint bírságot szabott ki nem jogerősen a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a kartellgyanú miatt indított verseny-felügyeleti eljárás tárgyalásán a 2002 végén kiírt sztrádaberuházások jogát elnyert öt nagy magyar autópálya-építő cégre. A Strabag Rt.-nek 2,468 milliárd, a Betonút Rt.-nek 2,212 milliárd, a Hídépítő Rt.-nek 1,371 milliárd, az Egút Rt.-nek és a Debmút Rt.-nek 496-496 millió forint bírságot kell fizetnie. Az eljáró versenytanács elnöke a zárt ülést követő nyilvános ítélethirdetéskor elmondta: a társaságok versenykorlátozó módon osztották fel egymás között a Nemzeti Autópálya Rt. által kiírt és 2002 végén zárult nyílt közbeszerzési eljárás során négy autópálya-szakasz 128 milliárd forint értékű megbízását. (Az NA Rt. 2002 végén döntött arról, hogy az M7-es autópálya Becsehely, Letenye és az M70-es autóút Tornyiszentmiklós-Letenye közötti szakaszát 45 milliárd forintos ajánlatával a Strabag Rt. építheti meg. A Hídépítő Rt.-Betonút Rt. által alkotott konzorcium 65 milliárd forintos ajánlatát fogadták el az M7-es autópálya Ordacsehi-Balatonszárszó közötti szakasza kivitelezésére. Az Egút Rt.-Debmút Rt. pedig az M3-as autópálya Polgár-Görbeháza közötti szakaszának megépítésére nyert el megbízást, amelyet 18 milliárd forintért vállalt.) A versenytanács szerint a cégek előzetesen megállapodtak egymás közt, hogy melyik pályázó melyik autópálya-szakaszt kivitelezését szerzi meg, és abban is megegyeztek, hogy a fővállalkozó melyik céget vonja be alvállalkozóként az összesen 60 kilométer hosszú építkezések során. A versenytanács gyanúját azok a feljegyzés-másolatok támasztották alá, amelyek a háttéralkuk részleteit tartalmazzák, és amelyeket a Strabag Rt.-nél végzett helyszíni kutatások során kerültek elő, bár a testület úgy véli, a Strabag nem játszott vezető szerepet a megállapodás kidolgozásában. A részben kézzel írott jegyzetekben konkrét összegek szerepelnek arról, ki mennyit ígér egy-egy szakasz megépítéséért, és a többiek hány százalékkal magasabb árat jelölnek meg, hogy a "kiválasztott" befutása biztos legyen a tenderen. Az érintett cégvezetők, akik egyébként elismerik, hogy az ő kézírásukról van szó, azzal védekeznek, hogy a feljegyzések egy része az eredményhirdetés után született, de ennek ellentmond, hogy jegyzetekben szereplő, illetve a kihirdetett adatok kis mértékben eltérnek egymástól. Más számadatokat az eredményhirdetés előtti "tippeléseknek" neveztek, ám ezek a "tippek" olyan részletesek voltak, hogy számos alvállalkozót is tartalmaztak, egyes nyertes cégek pedig az "előzetes" jegyzetek szerint a vesztes cégeket - versenytársaikat - előre leegyeztetett módon alvállalkozóként akarták bevonni. A vállalatok a határozat ellen annak kézhezvétele után 30 napon belül beadhatják fellebbezésüket a GVH-nál, ami a Fővárosi Bírósághoz kerül. Az Népszabadság úgy tudja, a megbírságolt cégek egyike sem tartja jogosnak a döntést, így azt mindenképp bíróságon támadják majd meg, és minden valószínűség szerint azt is kérni fogják, hogy függesszék fel a rájuk kirótt bírság befizetésének kötelezettségét. Az eddigi tapasztalatok szerint a bíróságok nem szívesen adnak helyt ilyen indítványoknak, ám legutóbb a több száz millióra bírságolt mobil- és a mozicégek ügyében megtették ezt, így akár még évekbe is telhet, míg jogerős bírósági döntés születik arról, hogy jogos volt-e a versenytanács döntése. Ha végül elmarasztaló ítélet születik, a közbeszerzések kiírói öt évre dönthetnek úgy, hogy kizárják az érintett társaságokat a versenyből, ez azonban nem kötelező. A vitatott építési munkák egyébként zavartalanul folynak. (NG 1., 4. old., VG 1., 9. old., MH, 1., 9. old., Nszab., 1., 15. old., NSZ., 1., 9. old.)
