Március elején mutatta be az Európai Bizottság a lisszaboni stratégiát felváltó EU 2020 elnevezésű programját, ami a jövő évtized Európáját hivatott megalapozni. Ebben kiemelkedő szerepet kap - és a növekedéskoncepció három fő jelszava közt is szerepel - a fenntarthatóság. A kép vegyes, hiszen a kérdést illetően gyakran még a legjobban teljesítő tagállamok is triviális problémákkal küszködnek.
A csr egyik európai úttörőjének a zöld technológiák világelső exportőre, Németország számít, ahol több évtizedes hagyománya van a vállalati felelősségvállalásnak. Európa legnagyobb gazdasága mindig is híres volt megújuló képességéről és arról, hogy a legújabb trendek élére áll és az elsők közt képes sikeresen adaptálni azokat.
Németországban a vállalati felelősségvállalás legfelsőbb szinteken a munkaügyi és szociális minisztériumhoz tartozik, kormányzati szintű szabályozás mind ez ideig nem született, igaz, nemzetközi megfigyelők szerint erre nincs is feltétlenül szükség. A társadalmi konszenzus ugyanis kiválóan működik a kérdést illetően, a vállalatok éves jelentéseikben rendre példát mutatnak előző éves tevékenységük publikálásával.
A felelősségvállalás egyik fő hajtóerejének az ökológiai és az elsősorban a zöld beruházásokhoz kapcsolható fenntarthatósági kérdések számítanak. Nemzeti szinten már 2002-ben elfogadták az első fenntarthatósági stratégiát, amelyen azóta többször változtattak, 2009-ben pedig bemutatták a svéd, finn, brit, holland, indiai, kanadai és amerikai szakértők által elkészített kölcsönös felülvizsgálati jelentést.
A tanulmány az eddigi eredmények elismerése mellett a fennálló rendszer problémás elemeire is rávilágít. Így például megemlíti, hogy a kormánynak növelnie kellene az üzleti szféra proaktivitást célzó hajlamát, mert ugyan a fenntarthatóság koncepcióját általánosságban széles körű elfogadottság jellemzi, ágazati szinten már sokkal inkább ellenállás és bizalmatlanság mutatkozik a vállalatok részéről.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóság jellegéből adódóan világos közép- és hosszú távú stratégiát feltételez, ami a vállalatok beruházási terveihez és a gondolkodásbeli váltás megalapozásához szükséges. A szakértők a kormányzat és a tartományok szintjén is szükségesnek tartják e stratégiák kialakítását és megjegyzik: sajnálatos módon az elmúlt évtized úttörő szerepe után Berlinben alábbhagy a kreativitás is.
A veszélyek közt a kontinensen és azon túl is erősödő versenyt említi a tanulmány, főképp, hogy az innováció lendületét az elöregedő lakosság is fenyegeti. A külföldi szakértők egy központi irányítás alá eső minisztérium felállítását és egy fenntarthatósági akcióterv kidolgozását tartják szükségesnek, emellett a kutatás-fejlesztési programok kiterjesztését a fenntarthatóságra, a vertikális integráció, valamint az állampolgárok tudatosságának fokozását szorgalmazzák.
