- Ez a téma időről időre felmerül, hol munkaügyi, hol társadalompolitikai, legtöbbször pedig egészségügyi szempontból. Ezek után mi indokolja, hogy egy - finoman szólva is - "megviselt" korosztály fogyasztási szokásain tépelődjünk?
- Azt hiszem, a leghitelesebb, ha abból indulok ki, hogy én is közeledem az ötödik ikszhez, ami egy aktív életet élő ember esetében is minimum biológiai választóvonal. Ami ennél azonban fontosabb, hogy kezdem átérezni az odafigyelésnek azt a hiányát, amit ez a korosztály méltatlanul elszenved. A média, a reklámcégek, a gyártók olykor bántóan csak a 18-49 éves korcsoportnak címezik az üzeneteiket, az idősebbek kénytelenek beérni az esetleges egészségügyi problémáikat javító üzenetekkel. Mintha a negyvenévesek és a nyugdíjas korúak között nem is létezne senki, holott a nálunk fejlettebb országokban ez a réteg adja a fogyasztás zömét. Külföldön járva, illetve a külföldi sajtót olvasva döbbentem rá, hogy ennek a korosztálynak komoly szakirodalma van mind a marketing, mind a termékfejlesztés, mind pedig a média oldaláról. Itthon ehhez képest bántóan kevés figyelmet kapnak, mind a reklámokban, mind a médiában. Mi több, egy rosszul értelmezett fiatalságkultusz jegyében azt sugallják, hogy csak akkor lehet sikeres, egészséges és boldog valaki, ha fiatal...
- Miközben világhírességek nyilatkoznak a bulvársajtónak arról, hogy szeretnék visszakapni a felvarrt ráncaikat...
- Ezek is figyelemfelhívó esetek, de azt azért nem gondolom, hogy az 50+-akciónkkal társadalmi trendeket tudunk megváltoztatni. Kérdéseket tehetünk fel, a magunk kommunikációs eszközeivel bizonyos hangsúlyokat erősíthetünk fel. Lényegében e "tevékenységcsomag" esszenciáját szeretnénk egyre több fórumon megismertetni, például április 2-án az általunk szervezett marketingkonferencián is. Felkértem előadónak többek között Geszti Pétert, akinek e témában nagyon izgalmas gondolatai vannak, talán nem függetlenül attól a ténytől, hogy hamarosan ő is belép az 50 felettiek társaságába. De előadást tart Kozák Ákos, a GfK, Hild Imre, az OTP Életjáradék Rt. és Albel Andor, a Turizmus Zrt. igazgatója is, tehát olyan cégek vezetői jönnek el, amelyek már felfedezték ezt a célcsoportot. S nem utolsósorban vendégeink azt is megtudhatják, hogy nemzetközi viszonylatban milyen médiumokkal, termékekkel, szolgáltatásokkal próbálják megszólítani az 50+-os korosztályt, illetve hogy érdemes-e a 18-49 éveseknek szóló kampánytervezést 25-65-re módosítani. Az üzleti szférából példaként említhetem a Dove pro-age programját, amelyben kifejezetten ennek a korosztálynak kifejlesztett termékeket kínálnak, vagy a UPC-t, amely megkülönböztetett figyelemmel fordul az 50 évesnél idősebbekhez.
- Nehezen megkerülhető társadalmi vetülete is van a kérdésnek, hiszen egészen más jövedelmi kategóriába tartoznak azok, akik a rendszerváltozás idején és azok, akik mostanában mentek nyugdíjba. Jóval az ötven év fölött is törvényszerű ez a különbség?
- Remélem, senkinek az érzékenységét nem sértem meg, de a programunk belső használatú munkaszlogenje a NetAktívnál pontosan ezt kívánja érzékeltetni: "Járókeret helyett hitelkeret!" - ezzel célozva arra a sztereotípiára, miszerint az 50+-os beteg, elesett ember. Szerintünk viszont inkább a hitelkeret lenne a megoldás, ami őket is hozzásegítheti céljaik eléréséhez. Aktivitásuk, energiájuk, tudásuk mindannyiunk épülésére szolgálhat(na)...
- Nekem ez a megközelítés inkább az üzlettel, semmint a társadalmi felelősségvállalással, az idősebb korosztály megbecsültségével rokonítható. Csak üzleti szempontból lehet viszonyulni ehhez a korosztályhoz?
- Miért kellene élesen kettéválasztani a kettőt? Bármelyik vállalat, így a NetAktív és a Magyar Fogyasztó Platform is nyereségérdekelt szerveződés. Feladatot, felelősséget és üzletet is látunk ezen a területen. Az egyik nem zárja ki a másikat. Hozzáteszem, ha sikerül felhívnunk mind a szolgáltatók, a gyártók, mind pedig az 50+ korosztály figyelmét azokra a lehetőségekre, amelyek révén biztosabban vághatnak neki a 60-as vagy 70-es éveiknek, végül is társadalmilag hasznos lesz a tevékenységünk.
- Úgy érzékelem, hogy a vállalati szféra - egyelőre tisztelet a keveseknek - már előbbre jár, hiszen lassan visszakerülnek pozícióikba azok az ötvenesek, akiket annak idején az "amerikai" iskolákban nevelkedett huszonévesek miatt tanácsoltak el a cégek.
- Meggyőződésem, hogy ez a korosztály igazi reneszánsz előtt áll nálunk, ahogyan ez Európa fejlettebb országaiban már egyértelmű tendencia. A részmunkaidő, az otthoni foglalkoztatás, a tudások integrálása mind olyan vívmány, ami felerősíti a társadalmi hasznosság érzését. Németországban például önkormányzati-állami forrásokból támogatják az 50+-os emberek életkorhoz illeszkedő lakásátalakításait. Nem mindegy ugyanis, hogy mekkora lépcsőt kell meglépni, hol lehet fölfelé vagy lefelé menet kapaszkodni... Kiszolgálásukra már tervezőirodák szakosodtak. Megjegyzem: itthon is elérhető ilyen kiadvány, de az önkormányzatok aktivitásáról még nincsenek információink.
- Ettől nyilván messze vagyunk, és bár nem akarok az ördög ügyvédje lenni, mégis attól tartok, hogy ugyanoda lyukadunk ki, mint a környezetvédelem esetében, vagyis hogy néhányan nagy üzletet látnak ebben...
- Ez csak így működik. Az elhivatottság szép dolog, de mellé kell tenni egy üzleti tervet. Nem tagadom, azt remélem, hogy az úttörők rögös útját végigjárva, az elsők nehézségeit megszenvedve végül olyan pozícióba kerülünk, ahol a "műfaj" megkerülhetetlen piaci szereplőjeként tartanak majd számon. Azt hiszem, ez is egy olyan terület - amilyen például az emelt szintű idősellátás -, ahol félre kell tenni az álságos lózungokat és tisztázni kell: mi mennyibe kerül. A szakmában "kék óceánnak" nevezik az új üzleti irányokat, s nem tagadom, itt mi világítótorony vagy révkalauz szeretnénk lenni. Ennek érdekében a Magyar Fogyasztó 50+ marketingkonferenciára időzítve létrehozunk egy ennek a korosztálynak szóló internetes portált. Kutatások bizonyítják, hogy egyre többen használják az internetet ebben a korcsoportban is. Részt veszünk májusban a SYMA Csarnokban megrendezésre kerülő Aktív 50+ Presztízskiállítás kommunikációjában, de terveink között szerepel, hogy az áprilisi konferencia anyagait szerkesztett formában is eljuttatjuk a szakmai közönségnek. Meggyőződésem továbbá, hogy az infokommunikációban nagyon sokat segíthetünk ennek a korosztálynak, hogy szó szerint "rákattanjon" az internetes technológiára. Keresés, kapcsolattartás, tanulás, vásárlás tekintetében ők ugyanis jóval hiányosabb ismeretekkel rendelkeznek, mint a fiatalok, de a nyitottságuk megvan erre. Ne feledjük, hogy hivatalosan az e-befogadás éve 2008, s ismereteink szerint e téren kormányzati programok is készülnek. De folytathatom a sort: nagyon hiányzik például egy nívós magazin az 50+-osoknak... Gondolkodunk rajta. Már csak azért is, mert az 50 felettiek ma még egy szűk szegmense kiköveteli a neki szóló nívós termékeket és szolgáltatásokat. Ne feledjük: ők a "baby boom", vagyis a Ratkó-korszak nemzedéke. Elképesztő változást hozott ez a generáció: nemcsak autót, ruhát vásárolt, hanem megváltoztatta az autó- és ruhaipart; nemcsak házasodott, hanem átértékelte annak intézményét és forradalmasította a szexualitást; nemcsak használta a számítógépet, hanem újradefiniálta általa a világot. Igényeiket figyelmen kívül hagyni, rövidlátásra vall. A generációs problémák iránt fogékonyaknak mindenképpen ajánlom egy német újságíró e témában született könyvét, a Matuzsálem összeesküvést. A szerző ebben egy amerikai kutatást idéz, ahol húsz éven keresztül vizsgálták egy adott közösség 50 év feletti tagjait, és arra a következtetésre jutottak, hogy akik nem lezárásként élik meg ezt a kort, hanem tervekkel indulnak neki egy kvázi új életnek, azok hosszú évekkel tovább élnek. Ha ehhez az újfajta aktivitáshoz ötleteket és tartalmat tudunk adni, már nem dolgoztunk hiába.
Tóth Ákos Gábor