Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyarországi építőipar előtt álló legfőbb kihívás az ország infrastrukturális elmaradottságának csökkentése, ennek érdekében meg kell valósítani az Európai Unióhoz való csatlakozással vállalt környezetvédelmi beruházásokat és a lakásállomány állapotának javítását is. Mindez az építőipari szakmunkaerő-források fokozott igénybevételét kényszeríti ki. A következő 10-15 éves ciklusban végrehajtandó építési beruházások – várhatóan az építőipar csaknem minden szegmensében – a teljesítmények mintegy kétszeres növekedését eredményezik, derül ki egy a hazai építőipar aktuális munkaerőhelyzetével, -igényével foglalkozó szakmai tanulmányból.
Az építőipari szakoktatás az elmúlt években nem volt képes követni a növekvő igényeket, ez pedig azzal jár, hogy az iparág legtöbb fizikai dolgozói szakterületén – napjainkban egyre érzékelhetőbben – szakmunkaerő-hiány jelentkezik. Az építőipar szükséglete, illetve a szakképzés területén jelenleg érvényesülő tendencia változatlansága esetén a második nemzeti fejlesztési terv tervezési ciklusának első éveiben már kritikussá válhat az építőipari szakmunkaerő-hiány.
Szakértői elemzések szerint 2015-re az építőipar számára szükséges szakterületeken – amennyiben időközben nem történik érdemi intézkedés – összesen mintegy 170 ezer szakképzett munkavállaló hiányzik majd. Közülük a kőműves, a burkoló és az ács-állványozó szakmák munkaerő-keresleti és -kínálati viszonyaiban várható leginkább feszültség.
Az építőipari szakképzés és szakmunkaerő problémáit feltáró elemzési és kutatási munka eredményeként megszületett tanulmányban ugyanakkor összefoglalták a jelenlegi és a várható feszültségek megszüntetését célzó intézkedéseket. A tanulmány elkészítésében közreműködő építőipari szakemberek és szakmai szervezetek véleményeit és szakmai megállapításait a tanulmány vonatkozó fejezetei implicite tartalmazzák, lehetővé téve a szélesebb szakmai körben elfogadható következtetések és javaslatok megfogalmazását. Ez utóbbiak – s persze a tanulmány egésze – megfelelő kiindulási alapot adnak e kérdéskör társadalmi és szakmapolitikai megvitatásra és a közös megoldáskeresésre.
