Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ingatlanpiac évek óta egyre nagyobb problémákkal küzd, állapították meg a szakmai tanácskozás résztvevői. Ezek közé tartozik, hogy az elkészült beruházások értékesítése még nominálisan csökkentett árakon sem lehetséges. Mindez a használt ingatlanok piacán is drasztikusan érződik.
Ilyen körülmények között – amíg tartós tendenciaváltozás nem történik – elengedhetetlen, hogy a kedvezményes illetékhez kötődő kétéves időhatárt a vállalkozások számára érzékelhetően meghosszabbítsa a jogalkotó.
Nemcsak az ingatlanszakmát sújtja a gazdasági környezet általános, súlyos problémája: a jogszabályok szövevényessége, melynek következtében a jogkövető állampolgár és a vállalkozó is szinte „kötelezően” beépíti a hibázást. Erre példaként hozták a kedvezményes illetékkiszabáshoz szükséges igazolások beszerzését, ami szinte lehetetlen. A változtatást minden kormány megígéri, majd az ellenkezőjét valósítja meg – állapították meg a résztvevők.
A szakmai grémium üdvözölte az OLÉH létrehozását, az egységes szakmai irányítást-képviseletet segítő lépésnek tartja. Véleményük szerint az elmúlt 15 évben – az elaprózott irányítás miatt – nagyon sok teendő halmozódott fel. Az eddigi és a további eredményes működéshez feltétlenül szükséges az OLÉH eszközrendszerének, jogosítványainak további bővülése. A szakmai szervezetekkel megkötött együttműködési megállapodások segítséget nyújthatnak az OLÉH működéséhez.
A szakmai koncepciók kapcsán káros túlpolitizáltság a jellemző. Fontos lenne, hogy szakmai háttértanulmányok, hatásvizsgálatok készüljenek és a döntéseket azok alapján hozzák meg.
A szociális bérlakások kérdésében hibás, ha csak összkomfortos, új, az OTÉK követelményeit mindenben kielégítő lakásokban gondolkodunk. A fokozatosság és a bérlők arányos tehervállalása jelenthet megfelelő mozgatórugót az egyre jobb minőségű lakások vásárlására. Amikor az „elfogadható” lakbérből indulnak ki a számítások, akkor az „európai szintű lakások” esetén az önkormányzatok, illetve az állam által nem finanszírozható szakadék keletkezik.
Az üzleti bérlakások számaránya a nagy „látencia” miatt nehezen mérhető fel. Ezen a területen is csak a valós költségek képezhetik a számítások alapját. A befektetett pénzek piaci értékét, a pénzpiaci hozamokat meghaladó hasznot, az éves kb. 1-1,5 százalékos karbantartási költségeket és a közös költséget, valamint az ezeket terhelő adókat, járulékokat is tartalmazó bérleti díjat szükséges meghatározni.
A meglévő ingatlanvagyon hasznosítása kapcsán alapelvként rögzítették a résztvevők, hogy valamennyi tulajdoni formájú és jellegű ingatlanvagyon karbantartását, megőrzését és felújítását azonos mércék szerint kell támogatni. A nem lakáscélú ingatlanok lakáscélú hasznosításához foglalkoztatáspolitikai kérdések is szorosan kapcsolódnak, valamint az OTÉK módosítása is szükséges lenne ahhoz, hogy közgazdaságilag is megalapozott projektek jöhessenek létre.
Panelügyben lényeges szakmai tények merültek feledésbe. Így elsősorban az, hogy nem beszélhetünk egységesen „panelkérdésről”, mert az építés éve és technológiája szerint rendkívül eltérő műszaki minőségű építményekről van szó, a statikai problémásoktól a kifejezetten magas színvonalú megoldásokig. A támogatásoknál az eltéréseket is figyelembe kellene venni, vagyis az 1982 után épülteknél nincs mit támogatni, ugyanakkor az egyéb társasházak és családi házak felújítását is ugyanolyan normatív elven kellene támogatni.
Az ingatlanszakma képviselőinek feladata az is, hogy a közvéleményt informálja arról, hogy a használt lakások komplex felújítása milyen költséggel jár, illetve mekkora üzemeltetési költségtöbbletet jelent a korszerűtlen lakás. Mindez ma még a lakásárakban nem tükröződik, a használt lakások általában jelentősen túlértékeltek.
Az érdekképviselet vonatkozásában a résztvevők úgy ítélték meg, hogy javult az együttműködés a szereplők között. Előrelépésnek értékelik az OLÉH-val kötött megállapodásokat, de továbbra is – sajnos – csekély a szakma érdekérvényesítő képessége.
A szakmára általában jellemző a tőkeerős nemzetközi vállalkozások további térnyerése. Kedvezőtlen az a jelenség – amit csak részben lehet a rendkívüli módon megnehezedett gazdasági környezettel magyarázni –, hogy a vállalkozások egy része az üzemeltetési szerződések vonatkozásában tisztességtelen feltételekkel operál, így például az építő-tulajdonost mentesíti bizonyos költségrészek arányos átvállalása alól. Ez néhány év távlatában súlyos problémákat vetít előre.
