Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tisztában vagyunk azzal, hogy a BKIK-nak, amikor a mai kor kihívásaira kell reagálnia, amikor a mai körülményekre kell méreteznie a lépéseit, akkor válaszolnia kell arra a kérdésre: hogyan épüljön a jövőben fővárosunk, hogyan fejlesszük a budapesti agglomerációt és a központi régiót. Ezek összetett, bonyolult kérdések, de a válaszok nem halogathatók. Nem késlekedhetünk tovább, mert Budapest a fejlődésében kritikus szakaszhoz érkezett, hiszen a 2000-es évek elejére a főváros fejlődése lelassult, tartalékai kifulladtak, sőt egyfajta „negatív spirál” alakult ki, „lejtmenetbe” kapcsolt.
A főváros vezetése már évek óta nem ura a helyzetnek, a koncepcionális válaszok és a cselekvés helyett gyakran az átgondolatlanság látszatát keltő intézkedések és kapkodás figyelhető meg. Évek óta nyomasztó probléma, hogy miközben a gazdaság nemigen veszi figyelembe a közigazgatási határokat, hiányzik az agglomerációban és a régiókban való gondolkodás.
Budapest gondjait tetézi az a tény, hogy a főváros és a 23 egyenrangú kerületre épülő közigazgatási rendszer működőképességének határára érkezett, mára az egységes és rendezett városfejlesztés legfőbb gátjává vált. Rendre késedelmet szenvednek azok a fejlesztési projektek, amelyek a főváros és a kerületek együttműködését igénylik.
A fővárosnak nincs átfogó gazdaságfejlesztési koncepciója, amely elősegítené a vállalkozások letelepedését, a működőtőke nagyobb arányú beáramlását például a „rozsdaövezetekbe”.
A kereskedelmi tevékenyég kivételével kevés a megtelepedni kívánó innovatív, nem környezetszennyező ipari-kutatási vállalkozások száma. Kevés az ipari-innovációs parkok száma, pedig a lehetőségek – például Csepelen, Erzsébeten és Kőbányán – adottak.
Elfogadhatatlan, hogy a BKIK vállalkozásbarát javaslatait sorra-rendre lesöprik az asztalról. Javaslataink között szerepel például az is, hogy a főváros fejlesztésének legfontosabb kérdéseiben a száz legnagyobb adófizető vállalkozással konzultáljunk, kezdeményeztük azt is, hogy a fővárosnál maradó iparűzési adó egy százalékát – amelynek összege 2004-ben mintegy 700 millió forintot tett ki – közös elhatározás alapján vállalkozásfejlesztésre forgassuk vissza. Sorolhatnám a példákat tovább, de úgy hiszem, hogy az általam említett problémák sok vállalkozótársam és a kamarai tisztségviselők által is ismertek.
A továbbiakban inkább arról kellene gondolkodni, hogyan is lehetne ebből a helyzetből kitörni, hogyan lehetne a főváros fejlődését felgyorsítani. Talán kezdjük elölről, mert nem szabad feltételezni, hogy mindenki pontosan tudja, mivel is foglalkozott hetven éven keresztül az FKT, eleve milyen céllal alakult és milyen funkciói voltak.
Az FKT létrehozását Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezésére az 1870. évi X. törvénycikk rendelte el. Feladata volt az egész fővárosra vagy annak egyes részeire kiterjedő szabályozási munkák előkészítése, tervek készítése, mérnöki feltételek, pályázati programok kiírása. Budapest székesfőváros rendezési terveit az FKT állapította meg: az egész fővárosra, vagy egyes részeire kiterjedő szabályozási munkák végrehajtása közvetlen vezetése alatt vagy vállalkozók által; utak, utcák, terek irányzatának és nívójának meghatározása, ezek elnevezése, házainak számozása; az építési ügyet szabályozó javaslatok kidolgozása; felügyeleti és fellebbviteli hatóság minden „építésrendőri” ügyben. Tehát olyan nagyszabású szervezet volt, amely tervezéssel, fejlesztéssel, finanszírozással, építéssel, építésfelügyelettel foglalkozott, de létesítményeket nem működtetett.
Az FKT elnöke kezdetben maga a miniszterelnök volt, később a tényleges irányítást egy főállású alelnök látta el. Tagjainak felét a kormány nevezte ki, a másikat a székesfőváros delegálta. A tagok között tekintélyes szakemberek is helyet foglaltak, így például Podmaniczky Frigyes, Reitter Ferenc, Steindl Imre, Ybl Miklós, Hauszmann Alajos.
Az FKT saját szakértői gárdával és végrehajtó, előkészítő hivatallal – s ami nagyon fontos –, saját költségvetéssel és komoly anyagi eszközökkel rendelkezett.
Jótékony hatású működését jellemzi, hogy az FKT nevéhez fűződő nagyberuházások mind a mai napig meghatározzák Budapest városképét, atmoszféráját. A legjobb példákat erre az Andrássy út, a Nagykörút, az Európa-szerte különlegességnek számító földalatti vasút, az Erzsébet híd, a Margit híd, a mai Szabadság híd, a Széchenyi fürdő vagy éppen a Városliget, valamint a budai Vár és ezek gondosan kialakított környezete szolgáltatja. Az FKT irányításával rendezték a Duna rakpartjait is, s a főváros víz-csatorna és elektromos ellátásának alaphálózata is akkor épült ki.
Az 1850-ben alapított és a következő évtizedre megerősödött BKIK kezdettől felismerte az FKT létrehozásának fontosságát, részt is vett a szervezet 1870-es megalapításában, később szavazati jogú küldötteket delegált, illetve tevékenyen működött közre a szakértői bizottságokban. Ezzel nemcsak az események élére állt, hanem folyamatosan támogatta az erős és az egységes nemzeti főváros fejlesztését, a „Budapest” gondolatot. Az akkori küldöttgyűlések jegyzőkönyvei egyértelműen tanúsítják, hogy a BKIK aktívan támogatta gróf Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatait, hogy mielőbb létrejöhessen az FKT. Ennek keretében is erőteljesen szorgalmazta Pest-Buda és Óbuda egyesítését. A későbbi kamarai elnök, Wahrmann Mór országgyűlési képviselő 1870. július 16-án indítványt nyújtott be a városrészek egyesítésére vonatkozóan, amelyet az Országgyűlés nagy többséggel meg is szavazott.
A szakirodalom külön megemlékezik arról a kimagasló szakmai tevékenységről, amelyet Kochmeister Frigyes, a nagy tekintélyű kamarai elnök, az FKT szavazati jogú tagja fejtett ki az 1880-as években.
Nem szorul tehát különösebb bizonyításra, hogy – az elődöket követve – a BKIK szívügyének tekinti a főváros fejlesztésének felgyorsítását, alapvetően érdekelt egy modernizált FKT visszaállításában. Ennek működésével – véleményünk szerint – az alábbi feladatokat lehetne ellátni:
– ki kell dolgoznia és jóváhagynia a főváros és az agglomeráció egységes stratégiai fejlesztési tervét, a legfontosabb területrendezési terveit;
– az önkormányzatokkal kialakított munkamegosztás alapján engedélyezési jogosítványai legyenek (másodfok);
– hatásköre tehát terjedjen ki Budapest mellett az agglomeráció településeire is,
– segítse elő a regionális gondolkodást, nagyobb fejlesztések, beruházások esetén – a központi régióval együttműködve – biztosítsa az európai uniós fejlesztési források bevonását;
– kerületi határoktól függetlenül dönthessen nagyberuházásokról és gondoskodjon azok gyors megvalósításáról (projektmenedzsment);
– az állami források mellett szervezze a privát szféra bevonását, működtessen PPP-programokat;
– döntéseit a fejlesztések megvalósításában arra koncentrálja, hogy az üzemeltetés-működtetés változatlanul maradjon önkormányzati hatáskörben;
– legyen kormányzati szerv, amelynek döntési jogosultságú önkormányzati testülete van. Ennek hármas pillérét a kormányzat által kinevezett tagok, a főváros, a kerületek és az agglomerációs települések választott küldöttei, valamint a fejlesztésben érdekelt köztestületek – kamarák –, vállalkozói érdekképviseletek delegáltjai alkotják;
– az FKT-t a kormány által kinevezett miniszteri rangú elnök irányítaná, két alelnökét pedig az önkormányzatok, illetve a gazdasági, kamarai érintett szervezetek delegálnák;
– rendelkezzen önálló pénzügyi alapokkal, amelyeket költségvetési, területfejlesztési és európai uniós források alkotnak. Saját jogosultságú adóbevételekkel is célszerű felruházni, például ingatlan-, építmény-, telekadó, esetleg privatizációs bevételek.
E vázlatosan felsorolt követelmények alátámasztják azt a feltételt, hogy az FKT felállításához ma is, akárcsak 135 éve, új törvényre van szükség. Mivel az FKT javasolt jogosítványai több területen már meglévő törvényeket érintenek – köztük kétharmados törvényeket is – elfogadása a parlamenti pártok konszenzusát igényli.
Parlamenti dötnés szükséges
Tisztában vagyunk azzal, hogy a törvénytervezet kidolgozása, majd elfogadása ma talán nehezebb, mint 1870-ben volt. Ezért nincs illúziónk a tekintetben, hogy az FKT létrehozása érdekében küzdelmes munka vár ránk. Ugyanakkor biztató, hogy a kormányfő, a főpolgármester és valamennyi parlamenti párt kifejezte támogató szándékát.
A közelmúltban a kormányzat, a parlamenti pártok és a gazdasági szféra részvételével megalakult az a társadalmi előkészítő bizottság, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az FKT létrehozásáról még ebben az évben törvényjavaslatot lehessen a parlamentnek benyújtani.
Az előkészítő bizottságban természetesen a BKIK képviselője is helyet foglal és a kamara a történelmi tradíciójának megfelelően operatívan vesz részt a törvényjavaslat előkészítésében.
Nem titkoljuk, hogy a főváros, a hozzá kapcsolódó agglomeráció érdekében fontos az FKT mielőbbi visszaállítása és a régi-új szervezetben – szavazati joggal – nemzeti fővárosunk felvirágoztatásán szeretnénk dolgozni.
