Az elmúlt tíz évben a filmkultúrával foglalkozó nyomtatott és online kiadványok is folyamatosan a túlélésért küzdöttek - állítja a legnagyobb példányszámú hazai kulturális folyóirat, a három évtizede megjelenő Filmvilág főszerkesztője. Schubert Gusztáv szerint a szakmai lapok pozícióját is gyengítette az a világszerte elterjedt, ám téves megközelítés, miszerint a nyomtatott és az online orgánumoknak inkább versenyezniük, semmint kiegészíteniük kell egymást.
Nem volt ez mindig így: a tízéves fennállását ezen a héten ünneplő filmhu portál indulásakor az internethasználat Magyarországon még gyerekcipőben járt és sokáig még a megcélzott filmes közönség sem igazán értette, mire lehet jó egy alapvetően tartalomszolgáltatást nyújtó, ugyanakkor filmszakmai igényeket kielégítő portál - mondta a Napinak Csejdy András, a www.magyar.film.hu címen elérhető filmhu egyik alapítója és kiadója. A portál nem csak a sajtóban követelt magának helyet: az alapítók szándéka szerint a filmhu-nak a mozgóképi kultúrára fordított közpénzekből is arányosan kellene részesednie, hiszen Magyarországon nem alakult ki olyan piac, mint Nyugat-Európában vagy az USA-ban, ahol a fizetőképes kereslet is megfelelő finanszírozást biztosít.
A médiaoktatás népszerűségének emelkedésével soha nem látott számban jelentek meg a filmiparhoz vonzódó fiatalok - mondta lapunknak a Filmvilág főszerkesztője. Ennek nyomán a filmpiaci sajtótermékek száma is jelentősen bővült, és amellett hogy a kínálat egyébként is elsősorban az online fronton erősödött, sok lap tért át az elektronikus kiadásra (például a Filmtett és a Filmkultúra). A filmiparhoz kötődő képzések népszerűségét a filmhu-nál is érzékelik: Csejdy szerint vizsgaidőszakban, illetve a filmes nagyrendezvények, például a szemle idején az egyedi látogatók száma látványos csúcsokat produkál.
A piac önmagában nem tudná eltartani a Filmvilágot - hangsúlyozta Schubert Gusztáv. A havilap bevételeinek mintegy 60 százalékát - tavaly nagyjából 25 millió forintot - főként az MMK, az NKA és az ORTT alapítványi és pályázati forrásaiból teremtette elő, a fennmaradó részt pedig fele-fele arányban a hirdetésekből, illetve a lapeladásokból származó összegek tették ki. A filmhu esetében az évi nagyjából 40 milliós költségvetés mintegy felét, kétharmadát fedezik pályázati források, a fennmaradó összeg 50-50 százalékban a kiadó által kínált szolgáltatásokból, valamint hirdetésekből származik.
A rendszerváltás előtt még húszezres példányszámban megjelenő Filmvilág főszerkesztője szerint a kiosztható állami támogatások keretösszege a kétezres évek közepéig emelkedett, azóta csökken. A folyóirat példányszáma, ha lassan is, de követte ezt a tendenciát - bár Schubert úgy véli, a jelenlegi 6-7 ezres példányszám is kifejezetten jónak mondható. A válságot persze megérezték: a Filmvilág hirdetési bevételei tavaly mintegy 20 százalékkal csökkentek 2008-hoz képest. Az online világban a reklámok többségét továbbra is a nagy portálok viszik el - közölte Csejdy -, de a hirdetői kedv javulásának jelei mindkét orgánumnál érzékelhetők. A Filmvilágnál több nagy intézmény is jelezte, hogy fél-egyéves időszakra megvásárolnák a reklámfelületeket a lapban, és a közelmúltban megújult filmhu-nál is a hirdetői aktivitás élénküléséről számoltak be.
