A hitel/fedezet arány (LTV) jegybanki javaslatban szereplő maximálása nehezen értékelhető a gyakorlatban. A hitelfedezeti ráta ugyanis önmagában nem jelez mindent. Ezt a bankok többsége a hitelbiztosítéki érték arányában számítja. Használt, de depressziósabb piaci viszonyok között akár az új lakásoknál is külön értékbecslő állapítja meg, mennyit is ér az ingatlan. Ez a piaci érték, illetve a vételár alatt akár 20 százalékkal is lehet. Ezután a hitelintézet kiszámítja a hitelbiztosítéki értéket, ami az MNB elképzelése szerint 35-70 százalék lenne. A szigorúbb értékbecslésnél a 70 százalékos LTV a valóságban azt jelenti, hogy a bank a jelenlegi érték alig több mint 50 százalékát finanszírozza. Az euróalapú kölcsönöknél 54 százalék az előírandó szint. Utóbbinál tehát amennyiben a bank elfogadja a vételárat hitelbiztosítéki értékként, akkor a hitelfedezeti szint szinte pontosan ugyanakkora lehet, mint az előbbi esetben.
A válság előtti hitelboom idején az LTV is dinamikusan nőtt, az értékbecslésnél pedig egyre inkább a vételár számított irányadónak. A válság azonban alaposan átrendezte ezeket a viszonyokat (Napi Pénzügyek, 2009. szeptember 26.). Több jel is arra utal viszont, hogy ismét enyhülni kezdtek a feltételek. Alighanem ezért gyorsíthatta meg az MNB a szabályozás kidolgozását.
