Az elmúlt évben a kötelező átvétel alá tartozó villamos energia 67 milliárd forintos ártámogatásából 48 milliárd forintot a kapcsolt energiatermelésre, vagyis a villamos energia mellett hőt is előállító erőművek támogatására fizettünk ki, ami érthetetlen - mondta Tombor Antal, a Mavir volt vezérigazgatója egy tegnapi szakkonferencián. Ez azért is nehezen magyarázható, mert ennek az ágazatnak önmagában, vagyis támogatás nélkül is nyereségesnek kellene lennie. A támogatás nagyságát, vagyis a fogyasztói terhek növekedését jelzi, hogy a kötelező átvétellel támogatott megújuló energiaforrások 2003-ban még "csak" 9,4 milliárd forint pluszköltséget jelentettek a fogyasztóknak, ma minden kilowattóra után 10,91 forintot fizetnek a felhasználók.
Ugyanakkor az uniós vállalásunk értelmében növelnünk kell a megújuló energiaforrások részarányát a végső energiafelhasználásból: a jelenlegi 4,7 százalékról 2020-ra el kell érnünk a 13 százalékot. Tombor szerint ezt csak úgy érhetjük el, ha az áramtermelés mellett a hőtermelést és az üzemanyagokon belüli megújuló-részarányt is jelentősen növelni tudjuk. Az áramtermelésen belül 2002 óta jelentősen növekedett a biomassza és szélenergia aránya, ám például a szélenergia esetében az európai 66 ezer megawatt beépített kapacitáshoz képest nálunk tavaly alig 127 megawattal rendelkeztünk, de a biogázból termelt áramból is rosszul állunk: 50 gigawattóra körüli a termelésünk, miközben Németországban közel 8 ezer, Nagy-Britanniában 5 ezer gigawattóra feletti a termelés.
Ahhoz, hogy az uniós előírásokat teljesíteni tudjuk, jelentős támogatásra van szükség, ám ez növeli a villamos energia árát és rontja az ország versenyképességét. A szakember szerint azt is látni kell, hogy az ország adottságai nem kedveznek a megújuló energiaforrások egyszerű villamosenergia-ipari hasznosításának.
Mayer György