Egy felmérés szerint a magyar lakosság kilencven százaléka tud biciklizni, ám közülük csak minden második ül fel ilyen-olyan rendszerességgel kerékpárjára. Aki azonban már hajlandó nyeregbe szállni, az többnyire gyakran teszi ezt. A Magyar Kerékpárosklub saját, internetes felmérése szerint országosan a kerékpározók 47 százaléka napi szinten használja a járművet, 28 százalékuk hetente többször, tíz százalékuk pedig hetente legalább egyszer. (Bár a felmérés tartalmaz abszolút adatokat arról, hogy hányan kerékpároznak a megkérdezettek közül, de ez nem reprezentatív.) Ez az arány jelentősebb eltérést mutat aszerint, hogy vidéki vagy budapesti a válaszadó. Budapesten a napi rendszerességgel biciklizők aránya 44, vidéken 53 százalék, ami azzal magyarázható, hogy vidéken, a településeken belül sokkal inkább szolgál közlekedési célokat a bicikli, mint Budapesten.
Akik nem szívesen pattannak nyeregbe, leginkább a nagy forgalomra és a kerékpárutak minőségére, illetve mennyiségére panaszkodnak. A távolság, a domborzati viszony sokkal kevésbé tartja vissza az embereket, mint akár a kerékpártárolók hiánya a városban. A megkérdezettek leginkább a helyi, települési önkormányzati testületben bíznak, ha új kerékpárutak építéséről van szó, a legkevésbé pedig a mindenkori kormányban és az unióban. Nagyjából hasonlóképpen tartják meghatározónak a civil szervezeteket, a helyi lakosságot és a médiát mint kritikus tömeget, amely képes döntésre késztetni a döntéshozókat.
