Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gyorskávézó-láncokkal kapcsolatos korábbi felfokozott várakozások ellenére egyelőre nem érződik a belvárosi ingatlanpiacon a látványos felfutás. Bár a sajtóban rendre újabb és újabb hálózatok "beszivárgásáról" olvasni, az ingatlanpiaci szakértők szerint ez sem eddig, sem középtávon nem dobja meg a bérleti díjakat azoknál a kis üzleteknél, amelyek alkalmasak lehetnek a "coffee to go"-szolgáltatásra.
A Napi tizenegy érkező, valamint már működő hálózatot számolt össze, amelyek rövid időn belül szeretnének "teríteni" a fővárosi piacon. Elemzők szerint a láncok nem érdekeltek a gyors bővítésben, mivel amennyiben egyszerre lépnének nagyot és egyenként négy-öt, vagy ennél is több boltot nyitnának, rövid időn belül túlkínálat keletkezne, ami gyors árcsökkenéshez és kisebb jövedelmezőséghez vezetne. Ráadásul az új üzletek új divatot teremtenek, és a hullámot egyre több belvárosi vendéglátós is igyekszik meglovagolni: üzletükre kiírják a coffee to go jelszót. A trend annyira divatos, hogy a Napi információi szerint több külvárosi kávézó is tervezi, hogy kávét ad elvitelre.
A várakozások szerint a gyorskávézók egyre inkább átrendezik a magyarországi kávézási szokásokat. Markóczi Béla, a California Coffee Company cégvezetője szerint ez természetes, hiszen a hálózatok az amerikai stílust kínálják. A tengerentúli városokban a fogyasztók jelentős része munkába menet kávézik, s mivel siet, útközben fogyasztja el az ébresztőnek szánt italt. Véleménye szerint most jót tenne, ha a nagy láncok erőteljesebb növekedésbe kezdenének, azzal ugyanis tágítanák a piacot. Markóczi szerint a 11 láncból jelenleg nagyjából öt áll igazán versenyben.
A lapunk által megkérdezett vendéglősök szerint Magyarországon a coffee to go középtávon óriási üzlet. Ugyanis sem a fővárosban, sem a vidéki nagyvárosokban nincsenek úgynevezett reggelizőhelyek. A vendéglátópiacon a rendszerváltást követően szűntek meg vagy alakultak át azok a bisztrók, amelyek az ilyen igényeket kielégítették. A coffee to go-boltok ezt a piaci rést tömnék be, azzal a különbséggel, hogy míg a kilencvenes évekig a büfék, imbiszek olcsónak számítottak, a gyorskávézók nem a magyar átlagkeresetekhez igazodnak. Egy kávé és egy szendvics ezer-ezerkétszáz forintba is kerülhet náluk, ami erősen behatárolja a fizetőképes keresletet. Markóczi szerint ez a gyakorlatban nem feltétlenül igaz, és erre a saját hálózatuk árszintjét hozta fel példaként. Ezzel együtt a gyorskávézók vendégköre némileg korlátozott. Manapság főként a jól kereső fiatal felnőtteket célozzák meg, akik sokat dolgoznak, mindig sietnek és hajlandóak sokat költeni a szolgáltatásokra.
