Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A bankszakma összerezzent. Ehhez persze kellett az is, hogy a hírek szerint a GVH milliárdos bírságokat helyezzen kilátásba a "kartellezőknek", akik annak idején aláírták a megállapodást a "beégetett" interchange-díjról. A megállapodás a nemzetközi gyakorlatot követte, ráadásul az MNB óvó támogatásával jött létre. A cél az volt, hogy a bankkártyás fizetés elterjedjen. Ez teljesült. A polgárok bukszájában több mint 8,6 millió plasztik lapul, s tavaly először a fizetési tranzakciók száma meghaladta a készpénzfelvételét. Felsőbb osztályba léphetünk.
Magyarországon is lehettek volna olyan bölcsek az érintettek (a bankszakma és a GVH egyaránt), hogy - miként például Ausztriában - kivárják, míg EU-szinten megállapodás születik az interchange-díjakról. Figyelembe lehetett volna venni azt is, hogy mennyiben járul hozzá a piaci versenyhez az, ha olyan szabályt erőltetünk a piacra, amely egyértelműen a nagy szereplőknek kedvez. A most szégyenpadra került megállapodás az esélyegyenlőséget is szolgálta.
A GVH szerint a magas díjak riasztják el a kereskedőket a kártyaelfogadástól. Egy részüket bizonyosan, ám a kimutatások arról az oldalról is beszédesek, hogy jelentős részüket az tartja távol a plasztik elfogadásától, hogy onnantól bizony nyomon követhető a forgalom, a rendszer nem működtethető a "számlát kér?" kérdéssel. A díjak letörésének igenis örülni kell, a magyar díjak túl lassan olvadtak - hogy ebben például az egyik exkluzív banknak milyen szerepe volt, nos, ez is megérne egy vizsgálatot.
Ausztráliában törvényileg tiltották meg az interchange-díj használatát - a bankok megemelték a kártyadíjat, a kereskedők nem adták olcsóbban az árut. Horvátországban a kereskedők annak ellenére törik magukat, hogy pos üzemeljen náluk, hogy az átlagos díj 3-5 százalék, s a bank havonta egyszer utalja csak át az összeget a számlájukra.
Minden szemlélet kérdése...
