Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amíg az ügyfél elfogadja, hogy 10 százalék feletti teljeshiteldíj-mutató (thm) mellett finanszírozza az autóját svájcifrank-alapon, miközben a szabad felhasználású jelzáloghitelekhez 6-7 százalékos thm mellett hozzá lehet férni, aligha várható el, hogy a hazai autólízingpiac deformáltsága megszűnjön - mondta el a Napi Gazdaságnak a piac egyik meghatározó lízingcégének vezetője. Sehol Európában nem olyan alacsony az új autókon az importőri árrés, mint hazánkban: a gépkocsiimportőrök egyértelműen arra szorítják a kereskedőket, hogy a finanszírozási és biztosítói jutalékokon keressék meg mindennapi betevőjüket. Nem ritka ma már az sem, hogy egy-egy új modell esetében az autó eladásából önmagában a kereskedő egy forintot sem kap. A fentieknek köszönhetően a finanszírozói jutalékok az egy évvel ezelőtti, átlagosan 6,5 százalékos szintről újra emelkedésnek indultak, becslések szerint a kereskedői jutalékszint átlagosan 7-8 százalékra duzzadt - miközben a finanszírozó az üzletek után kevesebb mint 3 százalékot kap.
Ma már általános, hogy a kereskedő maga adja a finanszírozói ajánlatot, s annyit tesz rá az ügyletre, amennyit szerinte az ügyfél elbír. A finanszírozók és a kereskedők közötti keretszerződés csak maximális kamatszintet rögzít, ezen belül az árazás teljesen a kereskedőre van bízva. Egyelőre az ügyfeleknek csak nagyon szerény köre az, amelyik előzetesen körbenéz a piacon vagy egy-egy tárgyalás során feláll az asztaltól, mondván: ilyen áron nem kell a kocsi.
A finanszírozói oldalon ezek mellett egy további probléma is vihart kavart. Főként a használtautó-értékesítés terén néhány kisebb piaci szereplő ugyanis egy teljesen új módszert alkalmazva az egekbe, nemegyszer akár 16-18 százalékos szintre emelte a kereskedői jutalék mértékét. Ezzel önmagában nem lenne gond (persze a cégek által kiajánlott finanszírozási kamatszint így az átlagosnál is magasabb), az azonban komoly gond, hogy a finanszírozók nem alkalmazzák a piacon immár elterjedtnek tekinthető jutalék-visszaírást. Ezzel a finanszírozó akkor él, ha az autókölcsönt a tulajdonos idő előtt lezárja - a jutalék arányos részét ekkor a finanszírozó visszakéri a kereskedőtől. Az új piaci megoldásban ugyanakkor nincs visszaírás - a jutalék szintjét a finanszírozó egy brutálisan magas összegű lezárási díj alkalmazásával az ügyfélre terheli. A piacon minden társaság alkalmaz díjat, amit az idő előtti szerződéslezáráskor kér, ám ennek összege általában fix. A visszaírandó jutalék összegétől függő, változó lezárási díj alkalmazása egyes piaci szereplők szerint jogszabálysértő - bár úgy tudjuk, volt arra példa, hogy az érintett finanszírozók álláspontja megállt a bíróság előtt. Ami bizonyos: ezekkel a cégekkel a kereskedők örömmel kötnek szerződést, hiszen visszaírás nélkül jutnak a kiemelten magas jutalékhoz.
