Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elbukott Eb-pályázat és a válogatott mélyrepülése ellenére úgy tűnik, van még pénz a magyar fociban. Egy sörgyártó lesz a főtámogatója az első osztályú bajnokságnak, és két nemzetközi sportmarketingcég huzakodik a válogatott mecscsek miatt. A német SportFive és a svájci Kentaro egyaránt szerződött az MLSZ-szel, de azt, hogy melyik az előnyösebb, meglehetősen nehéz megmondani, ahogyan azt is, hogy ki kötött előnytelen szerződést: az MLSZ korábbi, Bozóky Imre és Berzi Sándor nevével jelzett vagy a Kisteleki István vezetésével most regnáló vezetése. A hónapok óta tartó vita a közelmúltban azért lángolt fel ismét, mert egy svájci bíróság a Kentaro cég beadványának helyt adva zárolta az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) támogatásait, így előreláthatóan 2,1 millió svájci frank (310 millió forint) nem folyik be az MLSZ számlájára.
Az MLSZ 2002–2005 között a SportFive nevű sportmarketingcéggel állt kapcsolatban, majd 2005-ben a svájci Kentaróval kötött szerződést a válogatott meccsek jogainak értékesítésére. A 2006-os MLSZ-elnökválasztáson nyertes Kisteleki István ezt felrúgva ismét a SportFive-val szerződött, ezt támadta meg a Kentaro egy svájci bíróságon eredményesen, így az MLSZ-nek kártérítést kell fizetnie a felmondott szerződés után. Az azonban nem derült ki, hogy a Kentaro vagy a SportFive szerződése volt vagy lett volna-e előnyösebb a magyar szövetségnek. A birtokunkba került szerződések alapján készített összevetést megnehezíti, hogy míg a Kentaróé csak tanácsadásra szól – vagyis a jogok az MLSZ-nél maradtak volna –, a SportFive-val kötött megállapodás értelmében a magyar szövetség ezeket átruházza a német cégre. Ennek jelentősége csak akkor érthető és értékelhető, ha legalább nagy vonalakban áttekintjük a szerződések részleteit.
A SportFive-megállapodás alapján a magyar szövetség a hatéves periódusra 2 millió eurós (500 millió forint) egyszeri bevételre tett szert, s a cég ezenfelül garantált összeget fizet a lejátszott meccsek után az MLSZ-nek. Utóbbi számításai szerint 2006–2012 júniusa között további 3,5 millió eurós minimumbevételre tehet szert a szövetség, azaz a 2 milliós aláírási pénzzel együtt évente legkevesebb 120 millió forintot hoz a megállapodás. A 2 millió eurós aláírási pénz azonban – s vele együtt az évente átutalandó összeg – kevesebb is lehet, mert többek közt az sem derül ki a szerződésből, hogy nettó vagy bruttó összegről van-e szó. Ha utóbbi, akkor ez az áfával csökkentendő, vagyis a bevétel csak 1,65 millió euró. Ennek ezért van különös jelentősége, mert a Kentaro-per során a kártérítési összeg 1,2 millió euró, amire ugyan a SportFive fizetési garanciát vállalt, de úgy, hogy ezzel csökkenti az úgynevezett aláírási díjat. Ha tehát a pert az MLSZ elveszti, akkor az aláírási pénz mindössze 400 ezer euróra apad. Sőt, az összeg ennél is kevesebb lehet, mivel a Kentaro eredetileg 2,5 millió euróra perelte az MLSZ-t. A most érvényes szerződés szerint a SportFive a válogatott lejátszott meccseiért előre meghatározott összeget utal át a szövetségnek.
A 2006 januárjában életbe lépett, alig egy hónapig tartó, tanácsadásról szóló Kentaro-szerződés alapján az aláírási pénz 1,2 millió euró volt, ebből 400 ezret a korábbi szövetségi kapitány, Lothar Matthäus számlájára utaltak. A svájci cég ezt követően évente 400 ezer eurót utalt volna az MLSZ-nek 2010-ig. (Ezek nettó, áfa nélküli pénzek.) Ez azt jelenti, hogy a Kentaro összesen 2,8 millió eurós alapösszeget juttatott volna a szövetségnek, viszont az nem derül ki, hogy Matthäus a 400 ezer eurón kívül kapna-e további összegeket. A svájci cég abban lett volna érdekelt, hogy a közvetítési és egyéb jogokat minél magasabb áron adják el meccsenként, hiszen ebből előbb 40, majd 30 százalékkal részesedett volna. A jogok megtartásával, a Kentaróval kötött szerződés esetében tehát az MLSZ ellenőrzése alatt tarthatta volna a tv -közvetítési és egyéb jogdíjakat. Most azonban az is elképzelhető, hogy egy kiemelt országgal játszott meccsért a SportFive a szerződésben vállalt összeg többszörösét kapja, ám ebből a szerződés értelmében az MLSZ nem részesülhet, sőt nem is szerez tudomást arról. Ez utóbbira egyébként már volt példa: a magyar válogatott 2004-ben barátságos meccset játszott a japán nemzeti tizeneggyel, amiért az MLSZ mindössze 70 ezer eurót kapott, a SportFive ugyanakkor egymilliót. Miután ez kiderült, a szövetség perre vitte a dolgot és újabb 250 ezer eurós bevételre tett szert. Amint talán a fenti összegzésből is kiderül, a jelenleg érvényben levő szerződés több bizonytalan pontot tartalmaz, ezért nehéz megítélni, hogy jobb vagy rosszabb-e a Kentaróénál. A kiutat talán egy nemzetközi tender jelenthetné, ahol a versengő cégek összevethető ajánlattal állhatnának elő.
