Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Információnk szerint van új koncepciója a környezetvédelmi tárcának a termékdíj-szabályozás italcsomagolásokat érintő passzusának módosítására – több eleme az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének javaslatára épül –, de alapelveiben a régit követi, amelybe már többször belekötött az Európai Bizottság. A második intés után mindenesetre munkacsoport alakul az iparággal történő egyeztetésre, ami a jelenleg hatályban levő jogszabály készítésekor elmaradt.
Az italcsomagolásokra vonatkozó 1995-ös termékdíj-szabályozás módosítását hosszú vita után 2004-ben fogadta el a kormány. Ez 2005-ben életbe lépett, de valójában csak 2006-tól hatályos, mert Brüsszel kifogásolta, hogy nem esett át a kötelező bizottsági egyeztetésen. A koncepció lényege, hogy az eldobható italcsomagolások visszaszorítása érdekében a gyártókat és a kereskedőket az újratölthető palackok használatára ösztönzi, ellenkező esetben büntető díjat kell fizetni egy úgynevezett „Ú” díjtételben és egy úgynevezett „K” díjtételben. A gyártók, a forgalmazók, illetve a kereskedők csak akkor kapnak mentességet a díj fizetése alól, ha a környezetvédelmi tárca által megszabott módon teljesítik az újratölthető palackok forgalomban tartását. (A „H” díjtétel, vagyis az általános termékdíj alól is lehet mentességet kapni, ha a visszagyűjtést megoldják a kibocsátó cégek.)
Az italcsomagolásokra kitérő passzus lényegében előnybe hozza a hazai gyártókat az importőrökkel szemben, akik magyar újratöltő rendszerek hiányában mindenképpen a büntető díjtétel hatálya alá esnek, ha átlépik a minimális kvótát. De azok a magyar kis gyártók is hátrányba kerülnek, amelyeknek nincs pénzük újratöltő rendszerek telepítésére. Az ásványvíz- és üdítőital-piacon dúló versenyt erősítő kicsik az eldobható palackok irányába léptek – válaszul a nagyok is az ilyen palackok töltésére rendezkedtek be. Ezt a trendet igyekszik megtörni a termékdíj-szabályozás vitatott passzusa úgy, hogy a piaci szereplőket arra ösztönzi: évről–évre növekvő számban hozzanak forgalomba újratölthető palackokat. Ezt teszi a kereskedőkkel is, csak esetükben a készleten tartást szabályozza. A kereskedők úgy bújnak ki ezalól, hogy csak olyan gyártók termékét listázzák be, amelyek átvállalják az eldobható palackjaik után fizetendő büntető tételt. Vagyis a gyártó egyfelől kifizeti a saját részét, másfelől átvállalja a kereskedő részét, az üzletekben pedig nem lesz többé újratölthető palackba töltött innivaló. Az első időben aki tudta, megpróbálta betartani a szabályzatot, hogy mentesüljön a büntetés fizetése alól, de a forgalom visszaesett: a vásárló nem vásárolt a visszaváltható termékből, mert nehezebb, nehezen kezelhető és drágább, mert vissza kell vinni a palackot.
A belföldi gyártói, illetve a brüsszeli tiltakozás után a környezetvédelmi tárca ismét nagyobb figyelmet szentel az ügynek, de Dióssy László szakállamtitkár szerint nincs szó újabb törvénytervezetről vagy új szabály bevezetéséről – a régi kiigazításával kívánják orvosolni a problémát.
