Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által június 25-én a Nagyvázsonyi Kinizsi Takarékszövetkezet számára kiadott, a szövetkezet bankká alakulását lehetővé tevő engedély új fejezetet hoz a hazai takarékszövetkezeti szektor életébe. Az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséghez (OTSZ) tartozó takarékszövetkezeteken belül információink szerint jó ideje megosztottak a tagok azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba kellene elmozdulnia az integrációnak ahhoz, hogy a szektornak a bankokkal szembeni feltűnő dinamizmusvesztését megállítsák. Csak az OTSZ- tagságon belül számos megoldás fut: vannak olyan takarékszövetkezetek, ahol helyi alapon jönnek létre szövetségek (ilyen az egymással fúziót előkészítő Vas megyei takarékszövetkezetek Vasi Bank elképzelése), máshol kereszttulajdonlásról érkeznek hírek.
A tábor érzékelhetően kettészakadt: a takarékszövetkezetek egy része továbbra is önkormányzati alapon, szövetkezetként képzeli el a jövőjét, míg a többiek nem zárkóznának el a bankká alakulást jelentő részvénytársasági formától. A szövetkezeti világtól persze nekik sem kellene elszakadniuk, hiszen a közelmúltban az OTSZ alapszabályát úgy módosították, hogy a szövetség tagja lehet bármely takarékszövetkezet, illetve jogutódai. Egy-egy takarékszövetkezetnek akár 10 ezer részjegyet jegyző tulajdonosa is lehet, hiszen korábban a szövetkezetek csak tagjaiknak nyújthattak szolgáltatásokat. Ilyen létszám mellett az önkormányzati jelleg érvényesítése rendkívül nehéz, a tagok a részközgyűléseken 6–12 százalékban képviseltetik magukat. Ráadásul a tagság messze nem szakértői szemmel gondolkodik – így fordulhatott elő az, hogy az egyik, a faktoringon több száz milliót bukó takarékszövetkezet közgyűlésén a tagság vita nélkül elfogadta a vezetőség jelentését, majd száz százalékos támogatással újraválasztotta a vezetőséget. (A faktroring-ügyekről lásd külön cikkünket.)
Az elmúlt hónapokban számos szövetkezet határozott a szövetkezeti részjegyek névértékének emeléséről. Sok helyen az 1000 forintos részjegyeket 5, 10 ezer forintra emelték, akadt példa azonban arra is, hogy akár több száz ezer forintos részjegy névértéket határoztak meg (itt a cél egyértelműen az lehetett, hogy egy bizonyos érdekkör kiszorítsa a többi tulajdonost). Bár a takarékszövetkezetek az 1992. évi II. átmeneti törvény alapján a szövetkezeti vagyont nem nevesíthetik a tagok között, ez nem jelenti azt, hogy korábban nem fizethettek volna osztalékot tulajdonosaiknak. Erre viszont eddig nem került sor, amit a növekvő tőkekövetelményeknek való megfelelési kényszer, de az is indokolhat, hogy a tagság döntő része nem osztalék-, hanem szolgáltatásérdekelt volt. Számukra az a fontos a mai napig, hogy ügyeiket helyben intézzék, s ha a tagság a jövőben – miként erre már volt példa itthon is és Németországban ma is bevett gyakorlat – kedvezményeket is kap az „utcáról” bejött ügyféllel szemben, akkor elégedettek lesznek. Persze az is tény, hogy a takarékszövetkezetek vagyona jelentős, ezek az összegek pedig egy átalakuláskor könnyen nevesíthetővé, a későbbiekben pedig akár kivonhatóvá is válhatnak.
