Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Meddig sikerült eljutni a MAG Magyar Gazdaságfejlesztési Központ kiépítésében az elmúlt közel fél év alatt?
– Azt hiszem, jól sikerült a korábbi, többfelé tagolt rendszer integrációja. Ezt mindennél jobban mutatja, hogy a szervezet – bár eredetileg ez nem volt elsődleges feladatául megjelölve – a kormányzat elvárására lényegében zökkenőmentesen fel tudta gyorsítani az örökölt GVOP-pályázatok sokszor egy éven túl is késő kifizetéseit. Az új, egyszerű pályázatoknál például már simán tartani tudjuk a háromhetes döntési határidőt, az év végére a rendszer annyira felgyorsulhat, hogy a kifizetésekre az első érdemi lépéstől számított három hónapon belül sor kerülhet.
– Erre garanciát mer vállalni?
– Ehhez néhány külső feltételnek is meg kell változnia. A tavaszi pályázati kör esetében egyértelműen kiderült: a tenderen indulók döntő többsége a határidő zárása előtti napokban adja be a pályázatát. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel egyeztetve megállapodtunk abban, hogy nem fognak egybeesni az egyes pályázati határidők és lehetőleg az elbírálás is folyamatos lesz, nem kell bevárni a döntések előtt a többi pályázatot.
– Nem tart attól, hogy időről időre felröppen majd a hír, hogy egyik vagy másik pályázati cél keretösszege kimerülőben van, s ez pánikot vált majd ki?
– Lesz azért az irányító szervek kezében eszköz. Az operatív programokhoz ugyan nem lehet 2013-ig hozzányúlni, de az akciótervek kétévente módosíthatóak, a monitoringbizottságok ugyanakkor dönthetnek az akcióprogramokon belüli átcsoportosításokról – például már most is volt példa arra, hogy a 2008. évi keret terhére emelték meg bizonyos pályázatok keretét.
– A pályázati nyomtatványok új rendje nem fenyeget azzal, hogy érdemi információk hiányozhatnak a döntéskor, illetve a végrehajtás során?
– Az új pályázati nyomtatványokat azok készítették elő, akik korábban részt vettek a döntéshozatalban. Így nem adatvesztésről, sokkal inkább a felesleges adatok, a duplikációk kiszűréséről volt szó. A kialakításhoz „összefésülték” az eljárási rendet, a legjobb gyakorlatot igyekezve megtartani. Az egyszerűbb pályázatok esetében egyelőre maximálisan bevált az új módszer, a komolyabb, C-típusú pályázatoknál ugyanakkor továbbra is számos feltételnek, igazolásnak kell beérkeznie és náluk – ellentétben a kicsik scoringalapú ellenőrzésével – folyamatos és teljes körű a feltételek és a vállalások számonkérése is.
– Nem tartanak attól, hogy a pályázatírók a komolyabb sikerdíj érdekében számos pályázatot „felpontoznak” majd?
– A kockázat a vállalkozásé. Összességében pedig nem hiszem, hogy a pályázatírókat ilyen rövid távú célok motiválnák. A kellő tapasztalattal rendelkező pályázati tanácsadók pedig a vállalkozásokat átvizsgálva számos esetben találhatnak olyan elemet, amelyet maga a pályázó nem értékel kellően. Itt nem felülpontozásról, inkább a tanácsadói munka érdemi oldaláról van szó.
– A kérdés már csak az, hogy a vállalkozásoknak hogyan tudnak majd a tanácsadók megfelelő ötleteket adni, ha a feltételek folyamatosan változhatnak.
– Már dolgozunk azon, hogy a rendszerek néhány hónapon belül teljesen standardizáltak legyenek. Már most sem tartok attól, hogy érdemi változtatásokat kellene végrehajtanunk döntéshozatali folyamatainkban.
– Akkor már csak az állami akarat érvényesítése lehet az egyetlen változó. Mi a véleménye a biztosítéki rendszer visszamenőleges hatályú változtatásáról?
– A biztosítékok mögött álló vagyontömeg felszabadulása komoly lökést adhat a vállalkozások és így a gazdaság növekedésének, illetve komoly alapként, önerőként szolgálhat az érintett cégek számára egy újabb pályázati körbe történő bekapcsolódásra.
– A másik oldalon viszont ott a kérdés, hogy így megnőhet az elbukott pályázati pénzek aránya...
– Nem szabad elfelejteni, hogy a biztosítéki rendszer csak az egyik eleme a teljes fedezeti struktúrának. Alaphelyzetben eddig is, ezután is a vállalkozás a teljes vagyonával felel a pályázati pénzek visszafizetéséért, mint ahogy az is igaz, hogy eddig is költségvetési kezességvállalás volt a végleg elbukott pályázati pénzek visszafizetése mögött. Az csak később derül ki, hogy a két ellentétes hatásból a piacra visszaengedett vagyontömeg által generált új üzletek vagy a nagyobb bukási arány lesz-e jellemzőbb, avagy ez a két dolog kioltja egymást. Az bizonyos, hogy a MAG egy újabb feladatot kapott, a korábbi pályázókat kell tájékoztatnunk, és amennyiben élnek a felkínált lehetőséggel, át kell vezetnünk a biztosítéki változtatást. Ez azonban nem jelent kezelhetetlen többletterhet számunkra, többek között azért, mert a folyamatos kapcsolattartás eddig is feladatunk volt.
