Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kevés a hazai ízeket felvonultató nívós étterem a fővárosban – Gianni Annoni, a Pomo D’Oro vezetője és tulajdonosa „fejből” egyetlen olyan helyet sem tudna mondani az érdeklődő külföldinek, aki magyar ízekre vágyik és szeretné magát néhány órára jól érezni egy pohár magyar bor mellett. A probléma Annoni szerint összetett, de leginkább azzal függ össze, hogy nem foglalkoznak az illetékes hatóságok a miliővel. A világon egyedülálló Budapest panorámája, minden turista beleszeret, de ennél többet nem ad nekik a főváros. Kiürült belváros fogadja a vendégeket, mert az önkormányzatok és a város vezetése plazákba terelte a fogyasztókat, a vendéglátósokat, ez pedig meghatározza a szolgáltatások színvonalát. A forgalom elmaradása nyomán a tulajdonosoknak arra marad csak pénzük, hogy éttermüket szinten tartsák és „valamilyen” minőséget kínáljanak. Vannak persze felkapott helyek, időről időre újra magukhoz térő konyhák – amelyek egy idő után gyakran újra a feledés homályába merülnek –, de a felújításra, az állandó minőségre már nem jut a tőkéből. Az elfogadható árú, egyenletes minőséget biztosító, 50-60 férőhelyes családi kisvendéglők nagyon hiányoznak a piacról – mondja Annoni –, de hiányzik az ezeket ellátó, megfelelő alapanyaggal szolgáló gazdaságok hálózata is, pedig külföldön ezek a vállalkozások általában szimbiózisban élnek. Az alapanyaghoz az étterem adja a technológiát, a konyha vezetője pedig a kreativitást. Ezek után nem meglepő, hogy a legfelkapottabb magyar éttermek szakácsai nem közszereplők, ellentétben a nagy éttermi kultúrájú országokkal. A Gundel szakértője szerint egy szakácsnak bátornak kell lennie – itthon viszont félénkek a séfek és csak jól akarják végezni a dolgukat, arra már nem vállalkoznak, hogy kiálljanak a közönség elé. Annoni szerint az is probléma, hogy nincs jó utánpótlás: ma már a végzett szakácsok azonnal pénzt akarnak keresni, nem állnak be a nagyok mellé tanulni, nem mennek világot látni. Az éttermek tulajdonosai pedig nem fordítanak figyelmet, se pénzt a szakembereik képzésére, nevelésére. Éttermek tekintetében így is sokat fejlődött Budapest, ma már tucatnyi trendi vendéglő van, ha nem is magyar, hanem fúziós, olasz, francia konyhával. Ilyen például a most a világ legjobb száz étterme közé bekerült két magyarországi vendéglő, a Lou Lou és a Café Kör is. Rudits Károlynak, a Lou Lou tulajdonosának tudomása szerint ez az első alkalom, hogy magyar éttermek is felkerültek a Restaurant magazin világranglistájára; a mértékadó Michelin Red Guide-ban jelenleg körülbelül tucatnyi magyar étterem szerepel, de a kelet-közép-európai régióból eddig még senkinek sem sikerült akár csak egy Michelin-csillagot is szereznie. A Lou Lou reményei szerint hamarosan csillagot is kapnak, mindenesetre az inkognitóban érkező tesztelőket a mindenre kiterjedő minőségi színvonallal próbálják meggyőzni. A Café Körben egy vendégtől értesültek a listára kerülésről – a hírnek örültek, de forgalombővülést nem várnak tőle. Az étterem vezetőinek jólesik, hogy figyelik és elismerik munkájukat, de Michelin-csillagra nem törekszenek, mert nem tartják reálisnak a mai feltételek mellett.
Az ugyanebbe a vendéglátói körbe tartozó Annoni szerint egyébként ezen a színvonalon panaszra nincs ok: bár a megszorítások miatt gyérebb a forgalom, akik szívesen járnak hozzájuk, azok nem valószínű, hogy lemondanak erről, legfeljebbt visszafogják magukat. Az olasz vendéglős úgy véli, egyre több ember igényli, hogy egy jó étteremben találkozzék barátaival.
Hasonló a tapasztalata a Gundelnek is, bár ez egész másképp pozicionált, mint a belvárosi trendi helyek. A nagy hagyományú városligeti étteremhez tartozó, főleg belföldieknek szóló Borvendéglő forgalma nem esett vissza, igaz, a megnövekedett alapanyag- és energiaköltségeket ez az étterem sem igyekszik áthárítani a vendégekre, mondván, ez ma nem lenne célravezető. A Gundel hajt a Michelin elismeréséret: a cég szerint nincsenek ellátási problémáik, stabil minőségre törekednek, úgyhogy remélhetően hamarosan meglesz az ajánlás mellé a csillag is.
