Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gyakorlatilag sokkolta a hazai ásványvíz- és üdítőital-ipart, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) a termékdíj-szabályozás után most betétdíj bevezetésén töri a fejét. A szaktárca törekvései ésszerűek: a cél a hulladékká vált műanyag palackok problémakörének megoldása és a hulladék csökkentése. Az unió által is kifogásolt termékdíj-szabályozás nem volt hatékony: az eldobható palackok forgalma a szabályozás bevezetése után sem torpant meg, így a hulladékpiaci szakemberek szerint a törvény – mondhatni – csődöt mondott a palackoknál. Éppen ezért a szakmával közösen azt szeretnék elérni, hogy a betétdíjrendszerre ebben az évben alkalmazzon móratóriumot a környezetvédelmi tárca. Ennek viszont kevés az esélye.
A gyártók szerint a jelenlegi szelektív gyűjtést kellene fejleszteni, amit maximálisan támogatnának, ugyanis az nemcsak a lakosság környezettudatosságát fejleszti, hanem kisebb terhet ró a gyártókra is, nem kényszeríti őket ésszerűtlen milliárdos beruházásokra. Ugyanis például a betétdíjrendszer kialakításához a kereskedelemnek kellene kiépítenie az önkormányzati feladatnak számító szelektív hulladékgyűjtő hálózatot, amelynek költségeit nagy valószínűséggel áthárítaná a gyártókra. A betétdíjrendszer ezenkívül elsorvasztaná a jelenlegi szelektív rendszereket (például drágítaná az egyéb anyagok visszagyűjtési költségeit), így a kapacitások egy része feleslegessé válna. A legrosszabb esetben az önkormányzati együttműködésre épülő szelektív begyűjtési rendszer finanszírozása válságba kerülne, a begyűjtő-hasznosító felek kapcsolatrendszere teljesen átalakulna, és végül a piacra borulna a betétdíjas hulladék palackok hegye, aminek visszagyűjtéséhez (a kapcsolatrendszerek átalakulása miatt) egy darabig nem lenne meg a szükséges kapacitásfedezet.
A feldolgozóipar azt szeretné elérni, hogy a szaktárca kezdjen végre komoly szakmai tárgyalásokat a gyártókkal az eldobható csomagolások minél nagyobb arányú visszagyűjtési rendszerének hatékonyabbá tételéről. Ebben minden segítséget megadnának a piaci szereplők. A gyártók ezenkívül ellenzik a kötelező betétdíjas rendszer bevezetését, viszont támogatják az önkéntes alapon működő rendszert. Szerintük már nem csak arról van szó, hogy a szaktárca elképzelései túlságosan sokba kerülnének számukra, sokkal inkább arról, hogy a kialakult és működő rendszerek megbolygatásával összeomolhat mindaz, amit többéves munkával felépítettek a környezetvédelem jegyében. A gyártók szerint a betétdíj nem függetleníthető a hulladékkezeléstől, annak csak egy partikuláris része, ezért a szabályozási környezetet komplex módon kellene megközelítenie a minisztériumnak.
