Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kereskedelmi berkekben közismert, hogy a szürke zónában világpiaca van azoknak a termékeknek, amelyeknél csak egy-két hét van hátra a lejáratig. Ezekhez már nincs közük a gyártóknak, hiszen az árut viszonteladóknak értékesítették. A tételek uniós vagy harmadik országbeli nagykereskedelmi raktárakban fekszenek. Az ezzel foglalkozó brókerek, dílerhálózatok feltérképezik az árukészletet, nyilvántartják és piacra dobják. A raktározó némi készpénzhez jut a befagyott készlet után, a vevő pedig nagyon olcsón kaphatja meg az árut. A vevő legnagyobb kiadása a szállítási költség. Az ügylet mindaddig törvényes, amíg az árura azonnal vevőt (kiskereskedőt) talál. Így legálisan, a lejárati határidő előtt boltokba kerülhet a termék, az üzlet megkötését követően a felelősség már a kereskedőé. Fontos, hogy nem minden akciós termék tartozik ezen értékesítési körbe, hiszen vannak időszakok, amikor a gyártó a márka erősítése érdekében vagy a kereskedő saját forgalmának fellendítése érdekében állapít meg akciós árat a termékre. A jelek szerint a M.E.G.A. igyekezett minél nagyobb tételben beszerezni a „forró” termékeket és a végén már többet markolt, mint amennyit azonnal át tudott volna folyatni saját rendszerén. Az átcímkézés pedig nem M.E.G.A.-találmány, gyakran a kereskedők is élnek effajta „technikával”, ha olyan termék marad a nyakukon, amely szigorú lejárati szabályozás alá esik, de nyilvánvalóan később is fogyasztható. Információink szerint a nagy láncokat sem tartja vissza a szigor, jóllehet a multiknál az árak már tartalmazzák a lejárt szavatosságú termékek megsemmisítésének, forgalomból kivonásának költségeit.
