A hiányzó energiapolitika miatt a megújuló energiaforrások „nem találják a helyüket” a hazai ellátásban, elkötelezett kormányzati stratégia és átlátható támogatás nélkül további terjedésükre vajmi kevés az esély. A számok impozánsnak tűnnek, az energiatermelésen belül a megújulók aránya meghaladta a 4 százalékot, s ezzel túlteljesítettük 2010-ig szóló vállalásunkat, bár Európában ezzel is csak sereghajtók vagyunk. Az energiaellátási kockázatot figyelembe véve Európa sem tudja, milyen irányt válasszon. Az biztos, hogy a termelés döntő hányadát a jövőben is a fosszilis energiahordozók adják majd.
A levegőbe jutó szén-dioxid és más káros környezeti hatások csökkentése, a decentralizált áramtermelés és a vidékfejlesztés szól leginkább a megújuló energiaforrások mellett – vélekedett Marosvölgyi Béla, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára az IRR Hungary által rendezett „Megújuló Energiaforrások – Az üdvözítő megoldás?” című konferencián. Az előállítási költségek és a bioenergia jelenlegi rendszerbe történő integrálhatósága viszont az ellenérveket erősítik. A konferencia előadói között komoly vita bontakozott ki arról, hogy a vidékfejlesztés és az energiapolitika összekapcsolása mennyire jó megoldás a szektor számára. Tóth László, a Szent István Egyetem tanára szerint a lehetséges uniós támogatások miatt a megújuló energiaforrásoknak van jövőjük, mert ezzel kezelhető lenne az agrárium válsága, az ország energiafüggősége pedig csökkenthető lenne, illetve meglévő, de elpocsékolt adottságainkat is ki lehetne használni. A jelenleg kihasználatlan területeket pedig újra bevonná a termelésbe, aminek társadalmi haszna – kevesebb allergiát okozó pollen, rendezettebb országkép – szintén nem elhanyagolható szempont még akkor is, ha ezek közvetlen gazdasági haszna csekély.
A felszólalók némelyike viszont kifejtette: nem az energiaiparral kell megfizettetni a magyar mezőgazdaság gondjait, inkább a piacra bíznák annak eldöntését, hogy a különböző technológiák közül melyik a leghatékonyabb. El kellene törölni minden támogatást, mert ekkor láthatók lennének a tényleges költségek – vélekedett Pál Gabriella, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont főmunkatársa. Mindez persze akkor lehet megoldás, ha az externális költségeket és az ellátás biztonságának árát is számszerűsíteni lehetne. Tóth szerint ezer szélerőmű sem okozna gondot, mert ennyi is mindössze 8 százalékot képviselne a villamosenergia-termelésben. Nem adottak a műszaki és technikai feltételek ahhoz, hogy integrálják a jelenlegi rendszerbe – mondta Tihanyi Zoltán, a Mavir Zrt. osztályvezetője.
A problémák jó része abból adódik, hogy a jelenleg működő hazai támogatási rendszernek számos árnyoldala van – vélekedett Grabner Péter, a Magyar Energia Hivatal (MEH) osztályvezetője. A hazai adminisztratív kvótarendszer különbözik az Európában használatos megoldásoktól, ahol az ár- vagy kvótaalapú támogatási forma terjedt el. A jelenlegi támogatás nem ösztönzi a hazai piacot, a befektetők elfeledkeznek arról, hogy a támogatás a megújuló energiát előállítók versenyhátrányának ledolgozását szolgálja, nem pedig örökké tartó juttatás. A kötelező átvétel miatt a megújuló energiaforrást használó erőműveknek nincs kereskedelmi kockázatuk, ami a befektetőket újabb fejlesztésekre ösztönözheti főként a biomassza és a szélenergia felhasználásában. A rendszer átalakítása elkerülhetetlen, mert a kifizetések exponenciálisan nőnek, az idén elérik a 18-19 milliárd forintot, az úgynevezett KÁP-kasszában keletkező hiány pedig finanszírozhatatlan és a Magyar Villamos Művek Zrt. veszteségét növeli. A MEH új javaslata szerint külön mérlegköröket hoznának létre, a mérlegkör felelőse (KMF) lenne az átvételre kötelezett. Az átvett villamos energiát a KMF allokálná a végfogyasztókat ellátó kereskedőkre hatóságilag megállapított árakon. Az átalakulás miatt a termelők jövedelmi helyzete nem feltétlenül változna, de nem lenne szükség sem KÁP-díjra, sem KÁP-kasszára.
Vajnai Lajos